Tanulmányok Tolna megye történetéből 4. (Szekszárd, 1972)

Puskás Attila: Történelmi fordulat Tolna megyében 1944-1945-ben • 55

visszaemlékezőket és a Szekszárdi Várostörténeti Klub tagjait, akik egyéni élményeikkel segítették munkánkat az élethez közelállóvá tenni. A Tolna megyei Levéltár munkatársai segítettek a tanulmány alapanyagát képező feltáró cédulák elkészítésében. E munkájukért elismerés és köszönet. 1944. március 19. ,,1944. március 19-e örökké emlékezetes, sajnos. Vasárnapi nap volt és József nap. A szokásos vasárnap délelőtti sétát tettük családommal, kislányommal és feleségemmel. Megdöbbenéssel láttuk, araikor a posta, elé értünk, hogy ott német fegyveresek vannak és a hivatal le van zárva. Akkor még nem is gondoltunk a szörnyű következményekre, csak a megdöbbenés élt bennünk. A város lakossága szaladt össze-vissza, mindenki találgatta mi is történhetett? Pár nap múlva tudtuk meg, hogy német megszállás történt."

1 „Jól emlékszem az eseményekre, amelyek március 19-el kapcsolatosak, mert egy továbbszolgáló katonacsalád lakott nálunk. Nagyfokú ijedtség vett az embereken erőt, szaladtunk ide-oda, hogy ki mit hallott, mit tud. Az ott lakó családtól megtudtam, hogy a, parancsnok a laktanyában együtt-tartást rendelt el. Magyarázatul azt hallották, hogy ez azért történt, hogy a várost megszálló német csapatokat, vagy kisebb egységeket leszereljék." A visszaemlékező — Lendvai József akkor már katonaviselt villanyszerelő — arra a kérdésre, hogy miért okozott ijedtséget a német katonaság megjelenése, a következőket mondta: „Azért mert tudtuk, hogy eddig is elkötelezett ország voltunk, de az, hogy megszállt ország lettünk, az megijesztett. A jugoszláviai megszállásról is voltak szájról szájra adott hírek, hogy ott mit csináltak a németek. A német megszállás ténye a magyar közvéleményt lényegesen befolyásolta. A teljes kizsákmányolás, a függetlenség elvesztése mellett az, hogy minden magyar érdek a német érdekeknek volt alárendelve."

1 A bátaszéki eseményekre Bárd Flórián így emlékszik: „Az ország német megszállássá 1944. március 19-én a község magyar lakosságát meglepetésszerűen érte. A. gépkocsival érkező német katonákat átvonuló alakulatnak tartották. A megszállás napján parancsnokság létesült Bátaszéken egy tiszt vezetése alatt német tábori csendőrökkel. A parancsnok még aznap hivatta a község vezetőit, megkérdezte, van-e a lakosságban tiltakozás a megszállás ellen és kell-e számolniuk ellenállással. Erre a vezetők nemleges választ adtak. Valójában volt egy olyan hangulat a magyar fiatalok között, hogy verjék ki a németeket, de erről sikerült őket lebeszélni."

3 Dombóváron ismét másképp látták az eseményeket". Egy köztisztviselő így emlékezik vissza: „Március 19-e előtt olyan értelmű híreket hallottunk, hogy a németek csapatokat akarnak a Dunántúlon és az ország több pontján átszállítani a Szovjetunió felé. A közhangulat e hírekkel szemben döntő többségében a németek ellen irányult, mert a lakosság főleg a légitámadásokkal számolt- és félt." Emlékezete szerint — sajnos ennek igazolását nem találtuk — 18-án este távirati jelzést kaptak a várható megszállásról és hogy ezzel szemben tanúsítsanak ellenállást. Másnap reggel ezzel teljesen ellentétes tartalmú távirat jött. „Március 19-én délutánig a község valamennyi utcája tele volt német gépkocsikkal. Emlékezetem szerint egy parancsnokság az akkori hercegi intézői lakás utcai frontján helyezkedett el."'' 57