Tanulmányok Tolna megye történetéből 4. (Szekszárd, 1972)

Puskás Attila: Történelmi fordulat Tolna megyében 1944-1945-ben • 55

Egy újságíró, Asztalos Imre hasonlóan írta le a dombóvári megszállást: „A német megszállás Dombóváron csendben folyt le. A megszálló csapatok zavartalanul foglalták el kijelölt helyüket, a lakosság némán vette tudomásul. Igaz, hogy ellenállásról beszélni sem lehetett, inkább letargikus hangulat volt észlelhető. A kiadott rendelkezéseket általában végrehajtották, többen nemtetszésüknek adtak kifejezést, természetesen csak szóban."

0 Egy Budapesten gyógykezelés alatt állt és éppen március 19-én a reggeli gyorssal hazainduló asszony, ma Diamant Józsefné, sem Budapesten, sem útközben különlegeset nem tapasztalt. Amikor Szekszárdon a vasútállomásról hintóval a lakásukra hajtattak, látta a német katonákat és tudta meg férjétől, a háború alatt elhunyt Vali Lajostól, hogy német katonaság érkezett a városba és házukba nyolc pár lovat és nyolc német katonát szállásoltak be. A katonák a sváb mindenestől megtudták, hogy a házban gazdag zsidók laknak és rögtön bort követeltek tőlük.

6 A város ügyeletes rendőrtisztje, Terenyi Dezső visszaemlékezése szerint 19-én reggel elődjétől úgy vette át a szolgálatot, hogy az semmi különös rendelkezésről számot nem adott. Ekkoriban mintegy 8—10 főnyi rendőrlegénység teljesített egyszerre szolgálatot. Ezek parancsnoka, egy tiszthelyettes kezelte a rádiótávírót. A reggeli órákban távirati parancsot kapott a kapitányság ügyeletese, hogy az őrszemeket szaporítsa, a nyomozók is tartózkodjanak az utcán, figyeljék a lakosság magatartását, mert megtörténik a német megszállás. Kb. délelőtt fél tíz óra lehetett, amikor a német csapatok megérkeztek, rögtön elálltak az utakat, teljes hadi fegyverzettel voltak. Dél felé német katonatisztek keresték fel a kapitányságot, közölték, hogy a várost és a honvédség által elfoglalt laktanyát megszállták. Az ügyeletes tisztviselőtől helyi ismerettel rendelkező személy kirendelését kérték, ezt azonban ő — mint hatáskörén túlievőt — megtagadta. A tisztek azt kívánták, hogy hívassa be a kapitányság vezetőjét. Szolgálata alatt, mely 20-án reggelig tartott, legjobb tudomása szerint semmiféle atrocitás, vagy erőszakos cselekmény nem történt.

7 Erről a súlyos napról megemlékezik a katolikus plébánia História Domus-a is, vitéz Makray Lajos prépost plébános, országgyűlési képviselő tollából: „Menthetetlenül áldozata és martaléka lett (Magyarország) egy irreális álompolitikának, melyet dilettánsok irányítottak és vezettek és mondhatnám szükségszerűen jutottunk el a magyar tragédiához... ez 1944. március 19-én volt, a német megszállás alatt levő ország elvesztette teljesen cselekvési szabadságát.. "

s A hivatalos város pár nappal később foglalt állást, melyet a képviselőtestületi ülésen felvett jegyzőkönyv örökít meg: „...március 19-én német csapatok érkeztek városunkba. Erről hivatalos értesítést nem kaptunk, miértis a rádió bemondását vagyunk kénytelenek elfogadni hivatalos értesítésként. Az elhelyezésükre vonatkozóan azonban a honvédelmi miniszter úrtól rendelkezést kaptunk és annak alapján cselekedtük az elszállásolást. A kilengések megakadályozására az állomásparancsnoksággal együtt mindent megtettünk. Kéri azonban — a polgármester — a képviselőtestület minden egyes tagját, hogy a város lakosságát nyugalomra és rendre intse, hogy az esetleges súrlódások elkerülhetők legyenek. A képviselőtestület a bejelentést tudomásul vette."

0 Ezek az apró, helyi jellegű megnyilvánulások is bizonyítják, hogy Magyarország német katonai lerohanása a lakosságot váratlanul érte. Azt osztatlan megdöbbenéssel fogadták — eltekintve egy, hatalomra szomjazó kisebbségtől, mely ekkor még örömét, együttérzését a nagy többség ellenszenve miatt alig-alig merte kimutatni. »8