Tanulmányok Tolna megye történetéből 4. (Szekszárd, 1972)
K. Balog János: Tolna megye felszabadítása • 5
A hitleristák márciusi ellentámadása A német fasiszta hadvezetés a januári és a februári súlyos veszteségek ellenére — ekkor veszítették el Budapestet is —, arra törekedett, hogy szétverje a 3. Ukrán Front seregeit, visszafoglalja a magyar fővárost és az egész Dunántúlt. Ezért március első felében szintén három csapásból álló ellentámadást kezdeményezett a szovjet védelem különböző szakaszain. Ez az ellentámadás a többi között abban különbözött a januáritól, hogy amíg januárban a németek a három csapást egymást követően mérték a szovjet arcvonalakra, addig márciusban a három csapás egyidejűleg érte a szovjet állásokat. A főcsapást a németek 6. tankhadserege mérte a Velencei-tó és a Balaton közötti térségből kiindulva Dunaföldvár—Szekszárd főirányban. A második csapást a 2. tankhadsereg erői mérték Nagykanizsa térségéből Kaposvár, Dombóvár irányában. A harmadik — kisegítő — csapást Dőlni Miholja felől, Valpovóból indították el az 1. bolgár hadsereg és a jugoszláv csapatok ellen Pécs— Szekszárd irányában, hogy végül is Szekszárd körzetében találkozzon a 6. tankhadsereggel. 1 " Tolna megyét közvetlenül ismét a Velencei-tó—Székesfehérvár—Balaton északi térségéből indított főcsapás hatása érte. 173 A németek márciusi ellentámadása 1945. március 6-án erős tüzérségi előkészítés után reggel 8 óra 47 perckor kezdődött. Az ellenség nagy erőket vetett be a 3. Ukrán Front csapatai ellen. Erről Alekszej Szergejevics Zseltov így emlékezik meg: „Frontunkkal szemben március elejére összesen mintegy félmillió katonát, 900 harckocsit és rohamlöveget, több mint 900 páncélozott szállító járművet, 6000 löveget és 850 repülőgépet összpontosított a német parancsnokság." 17i A 3. Ukrán Front ellen összevont katonai erők zömét a németek a főcsapás irányában vetették be: „Az ellenség a főcsapás irányában három gyalogos, két lovas és kilenc páncélos hadosztályt, öt önálló nehéz harckocsi zászlóaljat, egy rohamlöveg osztályt és két rohamlöveg dandárt vont össze. Ez a csoportosítás több mint 140 ezer katonát és tisztet, 807 harckocsit és rohamlöveget, mintegy 3200 löveget és aknavetőt, továbbá 800 páncélgépkocsit számlált."" 5 A. német ellentámadás elhárítására Tolna megye területén az 5. gárdalovas hadtestet március 7-én a Hatvanpuszta—Ozora—Simontornya—Sió déli szakaszára irányították, és azzal a védelmi feladattal bízták meg, hogy a Sióés Sárvíz-csatorna mindkét oldalán tevékenykedjen. A 6. gárdalövész hadtest Zamárdi—Soponya—Tamási vonalán rendezkedett be védelemre. Részt vett az említett térség védelmében a 208. rohamlöveg dandár két ezrede is. Dunaföldvár térségében pedig a 33. lövészhadtest állt készen, hogy szükség esetén védelmi feladatokat lásson el a 26. hadsereg sávjában. 176 A fasiszta hadvezetés minden áron eredményt akart elérni, ezért arcvonalkilométerenként 40—50 harckocsit vont össze a főcsapás irányában. 177 A német ellentámadás első két napján vívott harcok eredményeként a fasiszta seregek elérték a Sárvíz-csatornát. A sikereket úgy kívánták fokozni, hogy a támadás irányát dél felé, Simontornya irányába helyezték át. Március 9-én — háromnapos folyamatos csatározás után — a német páncélos alakulatok áttörték a 26. hadsereg fő- és második védőövét, a szovjet 44
