Tanulmányok Tolna megye történetéből 4. (Szekszárd, 1972)

K. Balog János: Tolna megye felszabadítása • 5

csapatokat Simontornya irányában vetették vissza.

1

'* Ez a térhódítás azonban súlyos veszteségekkel járt. A szovjet hadi jelentés arról számol be, hogy ezen a napon — tehát március 9-én — az említett arcvonalszakaszon a szovjet seregek mintegy 3500 ellenséges katonát és tisztet, több mint 150 harckocsit és rohamlöveget tettek harcképtelenné, semmisítettek meg, illetve ejtettek fogságba.

170 Ennek ellenére tovább tartott a német támadás. A szovjet hadsereg szívós védelmi harcban újabb térségeket volt kénytelen feladni. A német támadás kivédésére Tolbuhin marsall március 9-én számos átcsoportosítást hajtott végre a védelemben. Ezek közül Tolna megyét közvetlenül érintette, hogy a 26. hadseregnek a Balaton—Sió-csatorna—Sárvíz vonalán kellett védelmi feladatot ellátnia. A hadsereg alárendeltségébe került a 33. lövészhadtest 202. és 337. hadosztálya, amelyek az 5. gárdalovas hadtestet váltották fel. A német támadó ékekkel szemben megerősítette a Simontornya—Cece térségét is. Itt helyezte el a marsall a 209. rohamlöveg dandárt, valamint két páncéltörő tüzérezredet és egy harckocsi ezredet. A szovjet védelmi intézkedésekkel szemben a németek újult erővel támadtak, hogy a támadás eredeti célját — a 3. Ukrán Front védelmének kettévágását, szétdarabolását — elérjék. Ezért újabb páncélos tartalékokat vetettek harcba. Simontornya irányába 170 páncélost vetettek be. Március 10-én estére az ellenség elérte a Simontornya környékén levő reteszállásokat. Március 11-én délután a Simontornya irányában előretörő egy gyalogos-, két páncélos- és két lovashadosztály — súlyos veszteségek árán — elérte a község vasútállomását. Ezen a napon heves ellencsapás eredményeként a németek kénytelenek voltak a vasútállomást és közvetlen környékét feladni. Március 12-én a fasiszta seregek újra birtokba vették a vasútállomást, majd az egész község a németek kezére került, és a Sión átkelve másik két hídfőt is kialakítottak a Sió déli partján. A következő napokon pedig elérték a Kapós egy kisebb szakaszát is

18

" E harcok során nemcsak Simontornya, de Ozora is többször gazdát cserélt. A németek átmeneti sikereinek időszakában vívott harcokról a többi között így emlékezik meg M. M. Minaszjan: ,.Ezekben a napokban az I. SS páncéloshadtest és az I. lovashadtest a Sárvíz, Kapós és a Sió között támadva, a 26. hadsereg szakaszán szintén nem ért el jelentős eredményt. Majdnem az egész területet elfoglalták a csatornák között, de tovább nem tudták áttörni a védelmet. A hadtestek átkeltek a Kapóson és birtokba vették Simontornyát. Tőle nyugatra, a Siótól délre, jelentéktelen hídfőállást foglaltak. Egészében a 26. hadsereg csapatai az 5. gárdalovas hadtesttel együttműködve és a légierő támogatásával sikeresen védtek a Kapós és a Sió mentén, és nem engedték az ellenséget a hadsereg hátsó védőövéig."

m A németek támadása — a súlyos veszteségek miatt — március 14-re kifulladt, és 15-én a birtokba vett terepszakaszokon védelemre rendezkedtek be.

182 Ez egyúttal azt is jelentette, hogy a németek nem érték el célkitűzésüket, mert bár igaz, hogy áttörték a 3. Ukrán Front fő védőövét, sőt még a második védőövet is, de ezúttal nem tudták a Front arcvonalát két részre szakítani. így hiábavalónak bizonyult a sok áldozat, az ellentámadás teljes kudarccal végződött.

m A németeknek okozott veszteségekről Tóth Sándornak, már többször hivatkozott műve 361. oldalán érdekes összeállítás olvasható: 45