Tanulmányok Tolna megye történetéből 4. (Szekszárd, 1972)

Kisasszondy Éva: Az 1945-ös földreform Tolna megyében • 373

szét vannak aprózva, hogy pár négyszögöles ingatlanok megmunkálása a távolság miatt vesznek hosszú időt igénybe. A tagosításnak meg kell történni a legrövidebb idő alatt, ez a mai fogathiány miatt el nem halasztható. A földek gépesítéssel való megmunkálása mindaddig meg nem valósítható, míg a tagosítás meg nem történik. Tehát a tagosítás és a kiosztott földek megmérése mérnöki úton egy időben történjen meg, ez a község érdeke és kívánsága."

57 A Megyei Földbirtokrendező Tanács a tagosítással kapcsolatban egyelőre úgy foglal állást, hogy a tagosítási eljárást meg kell előznie a telekkönyvi munkálatoknak, miután már a földhöz juttatások mérnökileg jóvá lettek hagyva/

8 A Községi Földigénylő Bizottságok általában a sorsra bízták azt, hogy ki hol kapja meg a földjét. Kajdacs község földigénylő bizottsága bejelenti a Tanácsnak, hogy a föld kiosztását elvégezték, mégpedig a következőképpen: két bizalmi jelenlétében mindenki cédulát húzott, melyen a parcellaszám rajta volt. így mindenki maga húzta ki a parcellájának a számát, senki nem vádolható részrehajlással.'

9 Ha a Községi Földigénylő Bizottságok tagjai határozták meg, ki hol kapja meg a földjét, akkor sokszor megvádolták őket, hogy saját rokonaikat részesítették előnyben. Akadt olyan eset is, hogy a község Nemzeti Bizottsága kénytelen beleavatkozni a földreform végrehajtásának ügyébe. Kurd község Nemzeti Bizottsága határozatilag kimondta, hogy a földosztó bizottság kiosztási javaslatát nem helyesli, és ennek felülvizsgálatát kéri. Nap-nap után érkeznek ugyanis panaszok, hogy a kiosztást szinte kizárólag a földigénylő bizottság elnöke végezte a tagok meghallgatása és beleegyezése nélkül. így az elnök és rokonsága a legjobb földekhez jutott, míg a juttatottak a silány termést hozó földeket kapták.

60 Sok esetben a földigénylők a véletlenbe sem törődtek bele, és azzal vádolták a Földigénylő Bizottság tagjait, hogy a sorshúzásnál visszaélések történtek. Tolna község Nemzeti Parasztpárt szervezete panaszt tesz a Földigénylő Bizottság ellen, mert a bizottság egyik tagja bal kézzel nyúlt a kalapba a sorsolásnál, de a parcellaszámot a jobb zsebéből húzta ki. Összevetve a sorsolás eredményét, az derült ki, hogy a bizottság több tagja hasonlóképpen járhatott el/

1 Általában azonban az ilyen vitáknál, vádaknál az figyelhető meg, hogy ha a Megyei Földbirtokrendező Tanács elrendelte az újraosztást, a juttatottak túlnyomó része tiltakozott ellene. Ez érthető is volt, hiszen a földön már elkezdtek dolgozni, bevetették, véglegesen sajátjuknak tekintették. Minden újraosztás felborította volna ezt az egyensúlyt, és az emberek nagy része nem kívánta a bizonytalanságot. Némely községben, különösen pedig a gazdasági cselédek körében, nem a sorsra bízták a döntést, hanem előre megállapodtak egymás között igazságosan, hogy kié melyik föld legyen. Ez általában olyan helyeken történt, ahol egyforma minőségű volt a föld, és egy tagban ki lehetett mérni. Gyönkön például a földigénylők egyik csoportja kéri a Községi Földigénylő Bizottságot, hogy a részükre kijelölt uradalmi birtokon mellőzzék a sorshúzást, mert az elhelyezkedés kérdésében egymás között megegyeztek/" A Községi Földigénylő Bizottságoknak nagy problémát jelentett az is, hogy kinek, mennyi földet juttassanak. A rendelet a juttatás felső határát szabályozta: „Egy igényjogosultnak juttatott szántóföld és rét együttvéve 15 kat. holdat, kert és szőlő együttvéve 3 kat. holdat nem haladhat meg."

63 A 15 holdas határ országosan megfelelőnek bizonyult, olyan értelemben, hogy egy család 432