Tanulmányok Tolna megye történetéből 4. (Szekszárd, 1972)

Kisasszondy Éva: Az 1945-ös földreform Tolna megyében • 373

kiszorítsa őket Gyánt-gazdaságból, „miután mi a tolnanémedieknek szociáldemokrata pártot alakítottunk. A Gyánt körüli harc nem az összefogást bizonyítja, hanem a munkás és munkás elleni harcot mutatja, és az ellenségeink csak röhögnek rajta, hogy munkás munkás ellen harcol."

3

'' Ezután Kr. Szabó János elnök Tolnanémedi múltjára hivatkozva folytatja a levelet. Kifejti, hogy Tolnanémedi munkásmozgalmának 15 éves múltja van. A mozgalomban részt vevőknek volt része éppen elég üldözésben, csendőrpofonokban, internálásban, rendőri felügyeletben és börtönben. Majd különböző vádakat hoz fel a pincehelyi Kommunista Párt elnöke ellen. A beadvány végén a tolnanémedi Községi Földigénylő Bizottság elnöke kéri a Megyei Földbirtokrendező Tanácsot, hogy Gyántpuszta ügyének rendezésére szálljanak ki a helyszínre, mert ők nem hajlandók átadni ezt a területet.

35 A tanács válasza jól rámutat arra, amit még a későbbiek folyamán részletezni fogunk, hogy végső soron bürokratikus szervezet volt, nem tudott a kellő gyorsasággal intézkedni. „Küldönce levelét vettük" — szól a válasz — „azonban részint a Tanács elnökének, részint tagjainak távolléte miatt érdemleges választ adni nem tudunk. Mindenesetre azt a tanácsot tudjuk adni, hogy saját földfelosztási tervezetüket a járási Hármas Bizottság valamelyik önökhöz kiszálló tagjának adják át jóváhagyás végett. Legyenek megnyugodva afelől, hogy semmi méltánytalanság nem fogja Önöket érni, mert ha úgy éreznék, hogy a szomszéd községek felől hátrányos helyzetbe jutnának, ezt a panaszukat ide, a Tolnavármegyei Földbirtokrendező Tanácshoz juttassák el, amely sérelmeiket orvosolni fogja."

3R Április 6-án a Megyei Földbirtokrendező Tanács utasítást küld a pincehelyi Községi Földigénylő Bizottságnak, melyben közli, hogy „a tolnanémedi földigénylők Alsó- és Felsögyánt pusztából lesznek kielégítve. Felhívom ezért, hogy efölött a két gazdaság fölött a Községi Bizottság mindaddig ne döntsön, amíg erre vonatkozólag Tolnavármegye Földbirtokrendező Tanácsától határozatot nem kap."

37 A Tanács tehát Tolnanémedi mellé állt. A döntést azonban Pincehely és Ozora nem fogadta el, nem adta át a területet Tolnanémedinek. Erre Kr. Szabó János újabb beadványt ír a Tanácsnak, melyben közli, hogy Pincehely és Ozora a Megyei Földbirtokrendező Tanács döntésével ellentétben, kiosztotta Alsó- és Felsőgyántot. . . Tolnanémedi semmit nem kapott a földből. Szerinte ez politikai bosszú műve, mivel náluk nem kommunista, hanem szociáldemokrata párt alakult — ismételi meg újra az előző kérvényében írottakat. Ismét hangsúlyozza, tűrhetetlen az az állapot, hogy a két párt, melynek össze kéne fogni?., harcol egymás ellen. Gyánt őket illeti meg, és elmennek akár egész a földművelésügyi miniszterhez — fogadkozik a tolnanémedi elnök —, mert ha nem kapják meg a területet, akkor számukra mit sem ér az egész földreform.

38 Ugyanezen a napon Miklós István az ozoraiak nevében szintén küld egy beadványt a Megyei Földbirtokrendező Tanácshoz. „A Vármegyei Földosztó Bizottság kiadott egy utasítást nekem Ozorára Miklós Istvánnak, egyet Pincehelyre Vass Gyulának, egyet Tolnanémedibe Szabó Jánosnak azzal a határozott utasítással, hogy hármasban üljünk össze és egyezzünk meg a földosztásban felmerült ellentétekben Gyánt pusztát illetőleg. Én úgy Pincehelynek, mint Némedinek kézbesítettem a felhívást, megkértem őket a megegyező tárgyalásra, amit ők megtagadtak és meg nem jelentek. Nemzeti érdek kívánja meg a földek gyors kiosztását és megművelését, ami halasztást nem tűr." Ezután Miklós István részletesen kifejti, hogy szerinte ki jogosult a vitás területre. 426