Tanulmányok Tolna megye történetéből 4. (Szekszárd, 1972)

Kisasszondy Éva: Az 1945-ös földreform Tolna megyében • 373

Miklós István készítette. Bejelenti a Községi Földigénylő Bizottság megalakulását, melynek elnöke ő lett. A bizottság 30 tagból áll, mindegyik bizottsági tag nevét fel is sorolja. Ezután beszámol arról, hogy számba vették a község határában fekvő, 100 holdnál nagyobb ingatlanokat, melyeket megváltásra javasolnak. Miklós István érdekesen elemzi Ozora helyzetét és a földreform jelentőségét. „A földreform, amely ma a demokratikus Magyarországban a nincstelen parasztság évszázados álmait váltja valóra, ez a magyar nemzet továbbfejlődésének, a magyar földmunkás, a törpebirtokosság megerősítésének alapjául kell hogy szolgáljon. Annál is inkább, mert egy nemzet olyan erős, mint amilyen erősek polgárai. Egy percig sem kételkedek abban, hogy a jelen demokratikus Magyarország nem a gyengeséget vagy teherbíróképességet veszi alapul."

29 Ezután Miklós István Ozora helyzetét elemzi a jegyzőkönyvben: „Így Ozora község vagyoni és gazdasági, mint földrajzi helyzetét kissé ismertetnem kell. Mint fent kitűnik, községünk túlnépessége, úgy határának kicsisége, földünk átlagban kataszteri jövedelem és minőség szerint nagyon alacsonyan áll. Községünk fekvése hegyek, vízzuhatagok között fekszik, amelyet oly óriási költséggel lehet fenntartani és tatarozni, egész sereg hidat építeni, ezeket fenntartani, amely tatarozási kiadások megfelelnek egy 30 000 lakosú város kiadásainak. Minthogy földünk olyan kevés, hogy egy főre 1,5 hold föld esik, sem nagyüzemünk sem gyárunk nem lévén, így könnyű megérteni községünk nyomorúságos helyzetét." „Lehet, hogy községünk ezen nyomorúságos helyzeténél fogva a reakciós fasiszta társadalmi rendek oly gyökeres ellenfelének bizonyult, hogy évtizedek óta a dolgozó nép, a demokrácia megteremtésének kisugárzó központjaként szerepelt." — folytatja Miklós István a jegyzőkönyvet. „1941 óta Ozora község a német imperialista törekvések háborút támogaitóinak kilenc áldozatot adott, amelyet a német fasiszták, a magyar reakciósok öltek meg, a német és a magyar reakció elleni harcáért."

30 Mint az első fejezetben idéztük, erre a harcos múltra hivatkozva kéri Miklós István, hogy először ők oszthassanak földet Tolna megyében. Utaltunk már rá, hogy kérésük valóra vált, mert 1945. április 3-án Tolna megyében először az ozaraiak osztottak földet Fürgéden. Ezt a kéréstől függetlenül Kardos László miniszteri megbízott határozta el: „Azt mondtam, ha ebben a megyében vagyok, a földosztás ünnepélyes megkezdését a Puszták népe földjén, Ozora mellett, Fürgéd-pusztán szervezzük meg."

3i Kardos László alakította meg a fürgedi földigénylő bizottságot. így emlékezik erre vissza: „Déltájban a puszta egész népe összegyűlt a kastély előtt. Ott voltak a gazdatisztek is. Elmondtam én a szűzbeszédemben ott mindent, amit csak tudtam, hogy maguknak ezentúl senki sem parancsol, hogy ez a föld most már a maguké lesz. Akarják-e? Kérdésemre teljes némaság volt a válasz. Senki nem szólt egy szót sem. Azt mondtam: — Gondolják meg emberek, Békésben, Csongrádban már fölosztották a földet, de ott sok az ember, nem jut elég mindenkinek. Ha maguk itt lemondanak, majd jönnek onnan, akiknek kell a föld. Erre már egy-két hang: — Persze, hogy kell nekünk is, de nem lesz baj belőle? — Ki tudják-e mérni? — Van-e, aki ért az ölezéshez, lánchúzáshoz? 407