Tanulmányok Tolna megye történetéből 4. (Szekszárd, 1972)
Kisasszondy Éva: Az 1945-ös földreform Tolna megyében • 373
rította, de nem fojtotta el véglegesen. Bizonyítja ezt, hogy a polgári demokratikus forradalom győzelmekor újra megmozdult a falu népe. Ismét hallatta szavát. mert jogos tulajdonát végre meg akarta szerezni. 1918 novemberében Tolna megyéből azt jelenti az alispán, hogy a földhöz juttatást tárgyaló közlemények hatására a gazdasági cselédség kezdi szerződéseit felbontani.' 8 Ugyancsak novemberben Udvari község lakosai széthordták gróf Wimpfen Simon uradalmából az állatokat és a gazdasági felszereléseket. Az alispáni jelentés szerint az ilyen jellegű fellépés tömeges méreteket öltött az egész megyében. 3 '' 1 A magyarkeszi jegyző december 28-án írja a főszolgabírónak: ,,A földreform körüli késedelem mindinkább arra ösztönzi a falusi népet, hogy követeléseit tömegerejével valósítsa meg.'" n Tolna megyében egy főispáni jelentés szerint a központi járásban 3779 volt ekkor a földigénylők száma. A dunaföldvári járásban az igénylők száma meghaladta az 1600-at, a dombóvári járásban pedig mintegy 1700—1800 körül volt azoknak a száma, akik beadták a földigénylésüket. Szekszárdon 751 személy igényelt földet. A völgységi járás főszolgabírája azt jelenti, hogy járásában nincsen olyan község, amelyben a földéhség kielégítésének szüksége fennforogna. A főispáni összesítőből hiányzik a gyönki járás számadata, de így is megállapíthatjuk, hogy átlagban járásonként 1700—1800 földigénylő volt. Ez megyei szintre átszámítva körülbelül 10 000—11000 igénylőt jelentett.'' Ismeretes, hogy a polgári demokratikus forradalom földosztásából nem lett semmi, a tömegmegmozdulásokat visszaszorították, leszerelték. A szegényparasztság részére a Tanácsköztársaság sem hozta meg a várva várt álom teljesedését. Pedig, hogy mennyire várták a föld kiosztását, arra álljon csak egy adat: Tolna megye sok község-bon a Tanácsköztársaság kikiáltásának hírére a parasztok „megrohantak a gazdaságokat, tengeri- és egyéb kapásföldet mérettek maguknak."''' A földosztást a Tanácsköztársaság elmulasztotta, helyette mindjárt a nagyüzemi mezőgazdaságot próbálták meghonosítani. Ez viszont nem nyerte meg a szegényparasztok tetszését. A Tanácsköztársaság leverése utáni terror mindenfajta megmozdulást, szervezkedést egy időre megbénított. A fehérterror Tolna megyében is véres példát statuált. Mégis, azt figyelhetjük meg, hogy a szegényparasztság viszonylag gyorsan hallatja a hangját ismét. 1922. július 14-én a Sárpilishez tartozó Óberek pusztán a mezőgazdasági munkások sztrájkba léptek, mert az intéző embertelenül bánt velük. A főszolgabíró fenyegetésének hatására kettő kivételével felvették a munkát. Azt a két embert, akik nem vették fel a munkát, 10— 10 nap elzárásra ítélték. 43 A nincstelen mezőgazdasági munkások megmozdulásai különösen a Nagyatádi-féle földbirtokreiormmal kapcsolatban erősödnek meg ismét. Ez a reform tulajdonképpen csak porhintés volt, egyedül a birtokelaprózödást segítette elő. A szegényparasztság helyzetén szinte semmit sem változtatott. A Tolna megyei közigazgatási bizottság 1922-ben a következőket jelentette a miniszterelnöknek: „több esetben csak a Főispán Úr Őméltósága személyes közbelépésével sikerült az ellentétek elsimítása s a békés termelőmunka biztosítása. Panaszolja, hogy a megyében, ahol csak valamire való nagybirtok vagy középbirtok van, mindenütt kérték a földnélküliek a reform végrehajtását.'"'' A Nagyatádi-féle földreform által juttatott terület birtokmaximuma 3 hold volt, így tulajdonképpen a nagybirtok területét nem csökkentette lényege383
