Tanulmányok Tolna megye történetéből 4. (Szekszárd, 1972)

Kisasszondy Éva: Az 1945-ös földreform Tolna megyében • 373

sen. Csak a „nadrágszíj parcellákat" növelte, ezek pedig megélhetést egyáltalán nem nyújtottak. A 30-as években a mezőgazdaságban dolgozó munkások minden rétegének a helyzete, ha még lehet, romlott. A kis- és középparasztság eladósodott, illetve birtokát a gazdasági válság elvitte. Világos lett, hogy csak nagyobb birtoktesttel, és főleg más politikai berendezkedés mellett tudják magukat fenntartani. A szegényparasztság viszont a munkanélküliség és létbizonytalanság ellensúlyozását a kistulajdon birtoklásában látta. Mindegyik réteg előtt egyre jobban nyilvánvalóvá vált, hogy valamilyen változás feltétlenül szükséges a társadalmi életben. A két világháború között a parasztság körében mindjobban kezdett elterjedni az a felismerés, hogy a különböző kormányprogramok, amelyekben földet ígérnek nekik, nem válnak valóra, csupán demagógiák. „Hiába panaszkodunk, a földmunkásság sem várhat segítséget mástól, csak saját ínagától." — jelenti ki 1929-ben Miklós István Hódmezővásárhelyen a Földmunkás Kongresszuson.''

3 A földosztást nekik maguknak kell megcsinálni — mondogatták egymásnak egy-egy megbízható barátnál összejőve — és úgy kell megcsinálni, hogy egyben elsöpörjenek mindent, ami régi, elavult. Helyette egy szebb, értelmesebb élet alapjait kell megvetni. A századforduló és a XX. század első évtizedének megmozdulásaiban még világosan lehet látni a földéhséget. Ezekben a mozgalmakban a földosztó törekvések még általában nem fonódtak össze más politikai követelések megvalósításával. A két világháború közötti szegényparaszti megmozdulásokban viszont már nehezebb szétválasztani a földért való harcot az általános politikai, antifasiszta, háborúellenes küzdelmektől. Tolna megyében, ahol számottevő ipari munkásság nem alakult ki, az általános politikai követelések szószólói is a szegényparasztok lettek. A kommunista eszmék e réteget járták át, de mivel származásuk révén elsősorban paraszti követelések hordozói voltak, ezért számukra a kommunizmus fogalma a földosztást is jelentette. Az ozoraiak éppen községük harcos, kommunista múltjára hivatkozva kérik 1945-ben, hogy Tolna megyében először ők oszthassanak földet: „ . . . községünk . . . nyomorúságos gazdasági helyzeténél fogva a reakciós társadalmi rendnek oly gyökeres ellenfelének bizonyult, hogy évtizedek óta Ozora község a német imperialista törekvések háborút támogatóinak kilenc áldozatot adott, akiket a német fasiszták, a magyar reakciósok öltek meg, a német és a magyar reakció elleni harcáért. így kérem a fentnevezett földbirtokrendező bizottságokat, úgy a földmívélésügyi minisztert is, hasson oda, hogy Ozora község a demokráciáért folytatott harcának érdemeiért elsőnek kapja meg a kirendelt földosztó bizottságot, hogy a demokrácia biztos alapjainak kiépítésében tovább olyan hatalmas kisugárzó erővel tudjon élni és hatni, mint eddig."

16 A kérésük teljesült, mert Tolna megyében ünnepélyesen először az ozoraiak osztottak földet 1945. április 3-án Fürgéden. A földreform rendelet A Magyar Kommunista Párt adott ki először 1944. november 30-án a háború sújtotta ország újjáépítésére olyan programot, amelyre a jövőt alapozni lehetett. A debreceni Néplapban jelent meg a „Magyarország demokratikus 384