Tanulmányok Tolna megye történetéből 4. (Szekszárd, 1972)

K. Balog János: Tolna megye felszabadítása • 5

feloldódott, s a legtöbb helyen élelemmel segítették a felszabadítókat, sok katonát láttak vendégül ezekben a községekben is. Tolna megye területén, amint azt a fentebb közölt adatok is tanúsítják, gyorsan haladtak előre a 3. Ukrán Front csapatai, a 4. gárdahadsereg és az 5. gárdalovas hadtest szilárdan birtokába vette a felszabadított területeket. Ez a tény azonban nem cáfolja azt a megállapítást, amely szerint: „ ... minden talpalatnyi magyar földet csak harccal lehetett elragadni a fasiszta ellenségtől."™ A németek légitámadásokkal igyekeztek megakadályozni a szovjet utánpótlási vonalak kiépítését, s ezáltal akadályozni a gyors előnyomulást. A fasiszta seregek, amikor kénytelenek voltak feladni Dombóvárt, súlyos pusztításokat végeztek a vasúti talpfatelítő üzemben. December 11-én pedig légitámadást intéztek a stratégiai fontosságú bázis ellen. Erről a támadásról így emlékezik meg egy ott megsebesült vasutas: „1944. december 11-én reggel nyolc órakor a dombóvári talpfatelítő telepen két vagonba váltótalpfát kellett volna berakni. Ez a Pécs felé menő vasúti híd alátámasztására szolgált volna, hogy a szovjet hadsereg vasúton is közlekedhessen ebben az irányban. E munka elvégzésére az állomásfőnökség idevezényelt 60 vasutast. A munka megkezdése előtt Pongrácz Jenő állomásfőnök névsorolvasást rendelt el. Amíg Sárhegyi János kalauz a névsort olvasta, a figyelem elterelődött és nem figyelt senki arra a két német zuhanóbombázóra, amely nagy magasságból zuhanva a csoportra dobott két aknát. A telitalálatnak nyolc halálos és tíz-tizenöt sebesültje lett."

132 A németek a megye ipari üzemeinek többségére szórtak bombát a felszabadulás után. Ez azonban nem tudta megakadályozni, hogy Tolna megye jól teljesítse a hadtápfeladatokat. * Jellemző vonásokat mutat a szovjet hadseregnek északi irányú előnyomulása a megye keleti részén. Az előnyomulás sajátosságát az adja, hogy ennek kellett felszámolnia a Duna vonalán kiépített német megerősített védelmi vonalat. A szovjet szárazföldi seregek a feladat könnyebb megoldása érdekében nem közvetlenül a Duna partján nyomultak előre, egyenként leküzdve a német állásokat, amelyekhez segítséget adhatott volna a szovjet folyami flottilla, hanem — felhasználva a Dunával párhuzamos fő- és mellékútvonalakat — 10—20 kmre a folyamtól nyugatra tört északra. Ezáltal a Duna partjára épített német— magyar megerősített állások hátába kerültek a felszabadítók. Az északra törő seregekkel a Dunán átkelő csapatok gyűrűt képeztek. Erre a taktikára utal a már korábban hivatkozott 1944. december 2-i TASZSZ-jelentés is, amely a többi között a gerjeni hídfő kiépítéséről tett említést. A bekerítő hadmozdulatokról nem szólnak az eddig ismert feldolgozások. Csupán Nagy Gábornak „A 3. Ukrán Front felszabadító hadműveleteinek első szakasza" című művében találunk utalást, amikor idézi a Herresgruppe Süd jelentését: „Az ellenséges hadseregcsoport déli szárnyán áttörte gyenge biztosítási vonalunkat (Cikó—Börzsöny — a szerző), és észak felé szorítja vissza csapatailakat. Bonyhádtól északra kilépett a hegységből. Arra törekszik, hogy gyorsan kihasználja a helyzetet, új tartalékokat vont előre, fel akarja göngyölíteni a dunai arcvonalunkat. Feltételezhető, hogy Paks és Dunaföldvár elfoglalásával új átkelési lehetőséget akar teremteni a maga számára." (Hadtörténeti Közlemények, 1972. 2. szám, 253. old.) 38