Tanulmányok Tolna megye történetéből 4. (Szekszárd, 1972)
Kisasszondy Éva: Az 1945-ös földreform Tolna megyében • 373
lenebbé a XIX. század végére. Bármennyire nehéz sorsot jelentelt is korábban, pl. talicskát tolva maguk előtt járni be az ország ezer és ezer kilométereit, ez mégis munkát, kenyeret, még elviselhető életet biztosított. E munkaalkalom megszűnésével azonban elviselhetetlenné vált az élet. ... A földmunkásság ebben a helyzetben csakhamar rádöbbent, hogy nincs sok választása: vagy elmenekül, vagy jelveszi a harcot a jegyzővel, a csendőrrel, ispánnal, földesúrral, kormánynyal s mindenkivel, aki felette volt, aki az ő bőrén akart, néha már nem is meggazdagodni, csak megélni."™ A 90-es évek a Tolna megyei szegényparasztság életében azt jelentették, hogy felismerték: sorsuk, nyomorúságuk közös, csak egymás erejére számíthatnak, életükön csak közös erővel tudnak változtatni. Változtatni viszont kell, mert más kiút nincsen. Csak egy szikra hiányzott, hogy a visszafojtott indulatok elemi erővel törjenek napvilágra. A szikra 1905-ben pattant ki, abban az évben, amikor a dualizmus további lSte több szempontból is kérdésessé vált. Az 1905-ös orosz forradalom hívei a nagyvárosi munkásság sztrájkjai, tüntetései, a parlamenti válság, mind a Monarchia alapjait rendítették meg. Mindehhez járult a dunántúli parasztság egyik legnagyobb megmozdulása: az 1905-ös arató- és csclédsztrájk. A Tolna megyei újságok már áprilistól kezdve cikkeznek, hogyan lehetne az elkeseredett hangulatot lecsillapítani, milyen engedményeket kéne tenni. A kormány „ ... például az itt környékünkön lévő alapítványi birtok parcellázásáéra is hajlandóságot mutat." — írja a Közérclekben a ..Sztrájk minden felé"'" című cikk szerzője. A parcellázás persze nem elsősorban a parasztság érdekében történt volna, hanem az államnak új adóalap lett volna. A gazdasági, társadalmi, politikai válságból azonban nem az új adóalap létesítése jelentette a kivezető utat. A nincstelenek nem kis parcellákat követeltek, hanem ősi jussukat: a földet, teljes egészében. Azt a földet, melyre az ő verejtékük hull már időtlen idők óta, és melynek megszerzése minden megmozdulásuk mélyén ott rejtőzik, a felszínen bármilyen aktuális napi gazdasági vagy politikai célért lépjenek is fel, és bármilyen eszmével fonódjon is össze mozgalmuk. Látszólag az 1905-ös arató- és cselédsztrájk is csak a napi gazdasági követelésekért tört ki. Kimutatható azonban, hogy a föld kiosztásának gondolata is nyíltan felszínre került. Tolna megyében 1905. június 19-én Nagykónyiban robbant ki először a sztrájk. Az aratók bejárták a szomszédos uradalmakat, mindenütt hatalmas tömeg csatlakozott hozzájuk. Június 29-ére a megmozdulás már átterjedt a dombóvári és a simontornyai járásra. A sztrájkot közvetlenül az robbantotta ki, hogy a rendkívül rossz időjárás miatt a várható termés mennyisége igen kevésnek ígérkezett, ezért az aratók tizenegyed rész helyett nyoleadrészt követeltek. Ezt a tulajdonosok megtagadták, mire kitört a sztrájk. A megmozduláshoz a cselédség is csatlakozott, legtöbbször önként, néha kényszer hatására. „Az elszegődött aratók körében kiütött az általános sztrájk, valóságos anarchiává fajult, forradalmi jelszavak hangzanak mindenfelé, a felbujtott nép földosztást emleget, vandal kegyetlenséggel rohan neki a sárgulni kezdő gyönyörű vetésnek, elgázolja, letiporja, bosszúból idő előtt learatja." 2 '' A dunántúli nagybirtokokon dolgozó szegénység körében tehát a gazdasági követelések összefonódtak a földosztás gondolatával. A csendőrséggel és a kivezényelt katonasággal való összeütközés nem váratott sokáig magára. Az első véres összecsapás június 28-án történt Medgyespusztán. „A Medgyes-pusztai cselédség szövetkezve a környék zavargó munkás 379
