Tanulmányok Tolna megye történetéből 4. (Szekszárd, 1972)
Kisasszondy Éva: Az 1945-ös földreform Tolna megyében • 373
elemeivel, a csendőrségnek az engedelmességet megtagadta, Markos őrmester fegyverét használta, Haidics Mihálynak kezefejét átlőtte s egy másik embernek a balkarját átszúrták szuronnyal." Még ezen a napon megtörtént a második véres összecsapás is, s ez már emberéletet követelt. „Hagymássy szolgabíró jelenti, hogy csehi pusztán 140 tagból álló torvai, nyimi és somi arató barangolva kényszerített 50 simonmajori ai*atót, hogy a munkát abbahagyva velük tartsanak. ő utánuk ment 7 csendőrrel és két oldalról elibük került, a nagyobbik csoport a letartóztatásnak ellene szegült, mire két csendőr szuronyt és fegyvert használt. Döme József torvai arató életveszélyesen, Bajmusz Lajos súlyosan megsebesült. 56 embert letartóztattak." 2 '' Döme József másnap belehalt sérülésébe. Ez a sztrájk már szervezett akció volt, nem pedig spontán megmozdulás. „Olyan jól vannak szervezve — írja az újság —, hogy a katonaság és a csendőrség mindig csak utólag értesül tetteikről, s bár mindenfelé cirkáló járatokat rendszeresítettek és a főbb utakon valóságos szurony-sorok között haladhat az ember, ők mégis szabadon gazdálkodhatnak." 215 Különösen azt szervezték meg jól, hogy senki ne vegye fel a munkát, míg megegyezésre nem jutnak. A hivatalos szervek pedig ugyancsak összefogtak ellenük. Rengeteg embert tartóztattak le. „Tamásiban a letartóztatottak oly nagy számmal vannak már a bírósági fogházban, hogy nem férnek el s így kénytelenek lesznek őket Szekszárdra az ügyészség fogházába szállítani." — adja hírül a „Véres aratás" című cikk. 27 A határban állandóan felfegyverzett csendőrök cirkáltak, és kísérték be a sztrájkoló aratókat Szekszárdra, mezítláb, bőgatyában, 3 napon keresztül gyalog — ahogy az egyik ozorai volt gazdasági cseléd visszaemlékezik édesapja letartóztatására. 28 A sztrájk egyik vezetője Miklós József, a fürgedi ünnepélyes földosztást vezető Miklós István nagybátyja volt. Veszprém vármegye alispánjának hivatalos jelentése szerint az ozorai szocialisták egyik vezére, Miklós József ottani lakos, az éjjeli összejöveteleket is ennél tartják. 20 A tamási járásban majdnem minden szegényparaszt család érdekelve volt az 1905-ös aratómegmozdulásban. A sztrájk története ezeknek az embereknek az emlékében szinte legendává nőtt. Életük végéig mesélték az 1905-ös eseményeket, fiaiknak, unokáiknak. A megmozdulás leverésére a hivatalos szervek nemcsak a szuronyerdőt és a börtönt használták fel, hanem hivatásos sztrájktörőket is bevetettek. Ez a kezdeményezés nem járt sikerrel, mert a sztrájkolok maguk mellé állították a más megyékből jötteket, ha lehetett szép szóval, ha nem, erőszakkal. „Az OMGE 1903 januári ülésén ismertetett adatok szerint a kormány egyedül Tolna megyében 19 század gyalogságot és 165 csendőrt vonultatott fel, ezenkívül Mezőhegyesről 3000 sztrájktörőt küldött." 30 A hivatalos szervek és a munkaadók, mivel minden eszközük csődöt mondott, és a mezőgazdasági munkák kellős közepén voltak, rádöbbentek arra, az alispán szavaival élve: „A bottal kergetett eb nem fog nyulat." 31 Kénytelenek tehát valamilyen látszatengedménnyel lecsillapítani a kedélyeket. Ezért az alispán körrendeletet adott ki a községi elöljáróságoknak, hogy mindenhol szervezzenek ún. békéltető bizottságot. Ez az elöljárókból, a képviselőtestületi tagokból és a tekintélyes polgárokból álljon a községi bíró elnöklete alatt. A bizottság feladata a sztrájk békés úton való beszüntetése, „a mezőgazdasági munkák rendes folyamatának biztosítása." 3 ' A sztrájk eredményeként a békéltető bizottságok közreműködésével a munkaadók a következő engedményekre kényszerültek: az aratók tizenegyed 380
