Tanulmányok Tolna megye történetéből 4. (Szekszárd, 1972)
K. Balog János: Tolna megye felszabadítása • 5
többi egységét és a 232. hadseregközvetlen lövészhadosztályt. A 83. dandárnak megparancsolták, hogy biztosítsa a hídfőállást az északi irányú támadáshoz. 108 A flottilla dandárja 1944. december 1-én éjjel tüzérségi tűz támogatásával deszantot tett partra Gerjen körzetében, a 83. tengerészgyalogos dandár valamennyi erőit átszállította és megkezdte a 232. lövészhadosztály áthajózását. A hadtest Dunapatajtól északra kelt át a Dunán, s a balszárny hadosztálya Bölcske és Madocsa térségében hídfőállást alakított ki. 109 A fasiszta német és magyar hadsereg december 1-én estig Bölcskétől délre mindenütt kénytelen volt visszavonulni a Duna jobb partjáról. Ennek következtében a 31. gárdahadtest tovább támadhatott a Duna és a Sárvíz csatorna között, a korábbi parancsoknak megfelelően. 110 A Herresgruppe Süd december 1-én a délelőtti órákban jelentést adott ki, amelynek Tolna megyei vonatkozásai szerint a német-magyar hadsereg helyzete tovább romlott a térségben. Megállapította, hogy a gyorsan támadó szovjetekkel szemben Dombóvárt mindössze egy német légvédelmi üteg, a 31. SS páncélgránátos hadosztály maradványai, és mintegy 200—300 magyar katona védi; közli, hogy Tolna község a felszabadító szovjet csapatok kezére került; a magas dunai vízállás és a napokig tartó eső áztatta terep ellenére megtörtént a madocsai és a gerjeni átkelés; az átkelt csapatok támadják Paksot, Madocsát és Bölcskét. December 1-én a szovjet csapatok elérték a Madocsa—Dunakömlőd— Paks—Pusztahencse—Tengelic—Kölesd—Kistormás—Felsőnána—Murga vonalát, valamint a Dombóvár—Dalmand—Nak térségét. Visszaemlékezések e térség felszabadulásáról is vannak. „1944. december 1-én három magyar katona sertéseket hajtott át a falun. Ezt megelőző éjszaka itt Kétyen szálltak meg. Éjjel mulattak és reggel ittasak voltak. Amikor tovább akartak indulni, nyolc—tíz főből álló szovjet felderítő járőr jött a faluba, a főúton mentek végig, körülnéztek, úgy mentek előre. Amikor a vásártérre értek, a három ittas magyar katona rájuk lőtt, aminek következtében két szovjet katona meghalt. A szovjet járőrség gyorsan bekerítette őket, visszahozták őket a faluba. Közben dulakodtak, aminek következtében az egyik magyar katona megszökött, de elfogták és mindhármukat agyonlőtték. A halottakat az evangélikus temető sarkába temették el.. . Az összetűzés után a felderítők továbbmentek. Utána Zomba felől bejöttek a szovjetek." 1 " Ugyanerről a történetről egy másik visszaemlékező így ír: „A németek 1944. november 28-án pakkoltak, mert háborús bűnösöknek érezték magukat. 1944. december 1-én az éjszakát a szovjetek kint töltötték a hegyekben, hajnalban jelt adtak, hogy itt vannak. Községünkben voltak olyan emberek, akik tudtak oroszul és azok fogadták őket. Jókedvvel, nótával vonultak végig a községen, nagy volt a fegyelem közöttük. Azonban egypáran betértek a házakhoz élelemért, ahol mindent megkaptak, amit kértek. A szovjetek bevonulása nem történt harc nélkül, mert három ittas magyar katona, akik visszamaradtak, lövéseket adtak le a szovjet katonákra, akik közül kettő meghalt. Ezért a szovjet katonák, miután elfogták az orvul támadókat, agyonlőtték őket. Annak ellenére, hogy a németek a legrosszabb híreket terjesztették a szovjet katonákról, mindenki nyugodt volt, szívesen fogadta a szovjeteket." 112 32
