Tanulmányok Tolna megye történetéből 4. (Szekszárd, 1972)
Puskás Attila: Történelmi fordulat Tolna megyében 1944-1945-ben • 55
a munkások, alkalmazottak, a bérből élők és mezőgazdasági ingatlannal, jószággal nem rendelkezők helyzete hasonló volt a városiakéhoz. Emellett még a községek és a város közötti gyalogos közlekedés is korlátozás alá esett, így sokan a csere, vagy pénzvásárlástól is el voltak zárva. A hatóságok több vonatkozásban igyekeztek segíteni a kérdésben. Először — még februárban — megindították a kertiföld-akciót 200—400 öles parcellákon, hogy a jövőben is várható terméskiesést a kistermeléssel pótolják. 1 ' 5 A szekszárdi nemzeti bizottság a búza és liszt már teljesen irreális árát újból megállapította, ezért az árért egyetlen malomtulajdonos 1200 mázsa búzát bocsátott a közellátás rendelkezésére. 176 A dombóvári járás valamennyi községében kidoboltatták, hogy a dombóvári és új dombóvári — nagyrészt vasutas, munkás, tisztviselő — lakosság engedélyt kapott arra, hogy saját szükségletére búzát vásároljon. Kérték a községek lakosságát, hogy feleslegét nekik adja el. 1 " A februárban szerzett 1200 q búza elfogyott, a polgármester vidékről maximális áron vásároltatta meg a szükséges mennyiséget, a fuvardíjért kilónként 10 fillért kellett fizetni. 1 ' 8 Ugyancsak a polgármester a lisztnehézségek miatt a főispán utasítására eltiltotta a péksütemények készítését. 179 Legnagyobb gondot a tej- és vaj ellátás okozta. A megcsappant tehénállomány, a nem kielégítő takarmányozás miatt, a hadikórházak részére szükséges mennyiség leadása után oly kevés maradt a lakosság részére Szekszárdon, hogy még májusban is, amikor a tejszövetkezet munkáját megkezdhette, csak a 12 éven aluli gyermekek és igazolt betegek kaphattak egy hétre 10 dkg vajat. 180 A főispán a tejbegyűjtést és ellátást körrendeletben szabályozta, a termelői árát megállapította. 1 '" 1 Eredménye ennek a szabályozásnak nem sok volt. A Tolnamegyei Tejszövetkezet felkérte a főispánt, mint közellátási kormánybiztost, tegyen hatásos intézkedést, mert az itt 2—400 pengőért felvásárolt vaj kilóját Budapesten 7—800 pengőért adják el."" A paksi jegyző járási főjegyzőjének őszintén jelentette a tényeket: A főispáni rendeletben előírtaknak nem tud eleget tenni. A tejszövetkezet vezetője nem hajlandó a csarnokot megnyitni. A meghirdetett közgyűlésen a tejszövetkezet tagjai nem jelentek meg, a vezetőség arra hivatkozva, hogy megbízatása lejárt, nem tevékenykedik. Űj vezetőséget a távolmaradás miatt nem lehetett választani, ebben az új vezetésben senki sem akar felelősséget vállalni, mert az árakat maximálták. A község tej ellátása nincs megoldva, a nagyon rászorulók csak igen borsos áron jutnak tejhez. Javasolták a helyi szervek, hogy ha eztán sem nyitják meg a csarnokot, azt hatóságilag vegyék igénybe, hogy egy erre kijelölt bizottság vezetésével a tej kérdés rendezést nyerjen. 1 '" 3 Dunaszentgyörgyön — igen jelentős és jól termelő község — szakképzett üzemvezető nem volt, jeget nern tudtak termelni, így ha az előírtakat végre kell hajtani, a tejet Kölesdre kell szállítani. A szállítási költség felemészti a tej árát — vonja le a tanulságot a tényekből az elöljáróság jelentése. 184 E két példa éppen eléggé mutatja az általános jelenséget; a feketepiac arcát. Ezeknek a spekulánsoknak, a falu volt legjobb módú embereinek vezetése, befolyása alatt álló tej szövetkezetek nem a közellátás gondjain akartak segíteni, hanem saját hasznukat akarták erkölcstelen módon a háznál történő árusítással biztosítani. Az ipari üzemek tevékenységéről nem sokat tudunk, korszakunkban a számot tevő vállalatok és üzemek katonai igazgatás alatt álltak és annak szükségletére termeltek. Egyedül a selyemhernyó-tenyésztés fenntartása, kiszélesítése jelentkezik a dobszövegekben, ezek ismertetését mellőzzük. A téglagyárak 319
