Tanulmányok Tolna megye történetéből 4. (Szekszárd, 1972)
Puskás Attila: Történelmi fordulat Tolna megyében 1944-1945-ben • 55
adott rendfenntartó közegeinek, hogy az ilyen tettenértekkel szemben a helyszínen járjanak el. 93 Kocsolán a következőket dobolták ki: „Akik a kifüggesztett plakátokat letépik, nemcsak maguknak, hanem az egész községnek kellemetlenséget szereznek." 9 ' 1 A. reakció további tevékenységére lehetőséget adott a Vörös Hadsereg által kibocsátott pénz iránti bizalmatlanság felkeltése. Az új kibocsátású pénz teljes értékű elfogadását már megjelenésekor újságban, dobszó és falragaszok útján tudatosították. 93 Április végén a főispán komoly figyelmeztető falragaszt bocsátott ki. Leszögezte, hogy a Vörös Hadsereg által kibocsátott pénz olyan törvényes fizetési eszköz, mint a Magyar Nemzeti Bank bankjegyei. A továbbra is vonakodók ellen törvényes eljárást helyezett kilátásba. 00 E falragasz megjelenése után is akadtak, akik felültek a reakció rémhíreinek. A dunai gátak kijavításán dolgozó munkásokat is félrevezették. Voltak, akik ezt a pénzfajtát nem akarták fizetésként elfogadni. 97 Pali Sára — a falragasz kifüggesztése után — kényszervágott marhájának húsából ilyen pénzért nem adott, ő már a rendőrség elé került. 98 Ennek a pénznemnek el nem fogadása mellett a spekuláció új megoldást talált ki. Kevesebb értékben fogadták el, mint ami a bankjegyen fel volt tüntetve. 90 A dombóvári főszolgabíró erélyesen lépett fel. A községekben kidoboltatta a pénz elfogadási kötelezettségét, majd a dobszöveg így szól: „ . . .aki nem fogadja el, az olybá tekintendő, aki a megszálló sereggel nem óhajt együttműködni és nemzetellenes tevékenységet fejt ki, így hadbíróság elé állíttatik." m A spekulánsoknak igen tág tevékenységi lehetősége nyílt, főleg a felszabadulást követő első hetekben, hogy a maguk hasznát is biztosítsák. Az áruhiányt, a pénzforgalom ingadozását, nehézségét az árak emelésével fordították saját előnyükre. Dombóváron erre felfigyelt a szovjet katonai parancsnokság is. Kívánatosnak tartja a parancsnokság — írta az újság — hogy a kereskedők is közrejátsszanak a normális élet mielőbbi helyreállításában. Épp ezért szükségesnek tartja a parancsnokság, hogy árakat rögzítsék, mégpedig a felszabadulás előtti szinten. Tartózkodjanak az áremeléstől, a lánckereskedelemtől, mert ezek elkövetőivel szemben el fognak járni. 101 Egy hét múlva ismét az újság hasábjain szerepel e téma. Megállapították ugyanis, hogy a kofák a piacon olcsón felvásárolnak az őstermelőktől és többszörös áron adják tovább, valamint az árakkal nem ismerős szovjet katonáktól többet kérnek. Ez előbbi cselekményért, a felvásárlásért, mely az elsősorban a munkásokat és tisztviselőket érintette, a rendőrség indított eljárást, a katonai parancsnok pedig a szovjet katonákat a piaci vásárlástól eltiltotta. 102 Az árdrágítási tilalmat az egész járásban kidoboltatták. 103 A kereskedők és részben az iparosok másik manipulációs lehetősége az volt, hogy üzleteiket nem nyitották ki, műhelyeiket nem üzemeltették. Már a legelső szovjet parancsnok december elején felszólította a kereskedőket és iparosokat, éppen úgy, mint a munkásokat és egyéb alkalmazottakat rendes tevékenységük folytatására. Mint idéztük, a német ellentámadások idején volt alkalom, amikor intézkedésre be kellett zárni az üzleteket, műhelyeket. Az erődítési munkákhoz minden dolgos kézre szükség volt. Ezt azonban pár nap múlva feloldották. Minden üzlet mégsem nyitott ki, minden iparos nem kezdte meg a munkát. Szekszárdon a szakszervezet figyelt fel erre a jelenségre és a főispánhoz fordult, hogy adjon ki határozott intézkedést a kocsmák, vendéglők, kávéházak kinyitására. A főispán utasította a polgármestert, hogy a vendéglátó üzemeket szólítsa fel erre, ellenkező esetben a zárva maradó helyiséget a szakszer308
