Tanulmányok Tolna megye történetéből 4. (Szekszárd, 1972)
Puskás Attila: Történelmi fordulat Tolna megyében 1944-1945-ben • 55
rancsnokság a körmenet megtartását engedélyezte és kilátásba helyezte az ünnepeken a robotmentességet is. 78 Fentiek ismertetésével az általános helyzetet igyekeztünk felvázolni. Bár — mint írtuk — a legjobban érintett területekről vettük e „mintákat", azonban ezek megyei általános képet türözik. Eltérés csak annyiban van az egyes területek, járások és községek között, hogy a háború és árvíz kisebb, vagy nagyobb mértékben érintette az egyes közigazgatási egységeket. Az állami, állampolgári fegyelem megszilárdítására igen határozott intézkedések történtek. Ezek az intézkedések részben a kormány, illetve a minisztériumok rendelkezései, olykor a szovjet katonai parancsnokságok kezdeményezésére, legnagyobb részben azonban helyi párt, és közigazgatási meglátások alapján kerültek kiadásra. Több rendelkezés szabályozta az idegenek befogadását. Kezdetben eltiltották ettől a lakosságot, később azonnali bejelentési kötelezettséget rendeltek el. 79 Külön rendelkezést léptettek életbe a magyar és a német hadseregben szolgált és a szovjet csapatok bevonulása után hazatért katonaszemélyekre. 8 " A főispán bármely hivatalhoz, közintézményhez tartozó közalkalmazott székhelyéről való eltávozását előzetes engedély megszerzésétől tette függővé." 1 A fasiszta a rémhírterjesztőkkel szemben internálást helyezett kilátásba. A községek dobhírré tették. 82 A gyűlések, felvonulások előzetes engedélyhez kötéséről az újság is hírt adott. Ugyanakkor közölte a „királyi" jelző megszüntetését az állami hivatalok címeinél, valamint, hogy a bíróság ezután ítéleteit nem a „magyar szent korona", hanem a „Magyar Állam" nevében hirdeti ki. 83 Májusban nyilvántartásba vették a Budapestről és környékéről a légoltalmi kiürítéssel kapcsolatban vidékre települt személyeket. 8 '* Eltiltották a jogtalan karszalag, illetve pártjelvény viselését, ehhez megkövetelték az igazolvány meglétét is. 8 " Még februárban főispáni rendelet egy visszaélésből kifolyólag engedélyhez kötötte a bármilyen célú gyűjtéseket. 86 Az iparügyi minisztériumi rendelet alapján az ipari tanoncok helyzetét szabályozták: csak szakmai munkával lehetett őket foglalkoztatni, testi fenyítést nem alkalmazhattak a munkáltatók és ellátásukkal kapcsolatban sem lehetett őket hátrányos helyzetbe hozni. 87 Egy sor szabályozás, felhívás foglalkozott a rémhírterjesztéssel. Ez végigvonul az egész időszakon. Az első hirdetményében, február 2-án a polgármester a rémhírterjesztőkkel szemben internálást helyezett kilátásba. A községek dobszövegei is azonos rendelkezéseket tartalmaztak. 88 Dombóváron a rémhírterjesztőket kihallgatták, és ha informátorukat megnevezni nem tudták, eljárást indítottak ellenük. 89 Májusban már az alaptalan hírek terjesztőit ugyanitt 6 havi közmunkával kívánják büntetni.^ A szekszárdi újság a „Tükördarabok" című állandó rovatában így ír: „Nem sokat, csak tíz-húsz ilyen „mesemondót" kellene egy kis időre ^tevékenységében korlátozni*, s biztosak vagyunk, hogy megszűnne az összefogást és termelő munkát nehezíteni szándékozó rémhírterjesztés."^ A rémhírterjesztés a megyeszékhelyen olyan méreteket öltött a nyár folyamán, hogy a városi nemzeti bizottság falragaszt nyomtattatott, melyben „ ... felhívja a város lakosságát, hogy minden olyan cselekedettől és beszédtől, híreszteléstől, amely a demokratikus társadalmi rend zavartalanságát veszélyezteti, tartózkodjék."" 1 A reakció ezzel rokon tevékenysége a falragaszok letépése, megsemmisítése volt. Március 29-én a polgármester hirdetményt bocsátott ki ennek meggátlására. A „legkérlelhetetlenebb szigorúságú" közigazgatási eljárás kilátásba helyezése után közölte a hirdetmény, hogy a szovjet parancsnokság utasítást 307
