Tanulmányok Tolna megye történetéből 4. (Szekszárd, 1972)

Puskás Attila: Történelmi fordulat Tolna megyében 1944-1945-ben • 55

tesszük, milyen alapokról kellett elsősorban a közigazgatásnak — most e kifejezést a legtágabb értelemben alkalmazzuk — kiindulni a megvalósítás felé. A tényleges helyzetet olyan jelentésekből kívánjuk bemutatni, melyek a háború által legsúlyosabban és leghosszabb ideig érintett területekkel foglalkoznak. A március végén kelt simontornyai helyzetjelentésből a már ismertetett hadikárokon kívül megtudjuk, hogy az üzletek kiégve, kifosztva, áru nélkül működésképtelenek. Az uradalom cselédség nélkül áll, házaik leégtek, megsemmisültek. A bőrgyár 8—900 munkása közül mintegy 120-an dolgoztak, ők is a romokat takarították el. A többi elmenekült, eltávozott a törzslakosság egy részével, mivel hajléktalanokká lettek és a rommá vált községben megélhetésüket biztosítva nem látták. Igavonó állat nem volt, a jószágállományt, terménykészletet teljesen felemésztette a többszöri ,,gazdacsere", a jelentés szerint csaknem éhínségről lehetett beszélni. Az őszi vetések befejezetlenek voltak, a tavaszi munkák megindításához sem fogatos, sem gépi erő nem állt rendelkezésre. A lakosságnak december 4-e óta semmi bevétele nem volt, természetbeni segélyezésre szorult. Adóbeszedés érthetően nem volt, a község bevételhez nem jutott, a jövedelem nélküli lakosság amúgy is fizetésképtelen volt. „Simontornyán nincs semmi, mindenki mindenből ki van merülve, alig van valamije." Élelemsegélyre, építőanyagra és ehhez fizetésképtelenség miatt hitelre van szükség.

71 A másik legjobban érintett terület középpontja Paks és Dunaföldvár volt. Pakson probléma a február 26-án, tehát a harmadik német ékbetörést megelőzően is a 6—8000 főnyi katonaság elhelyezése, ellátása, a napi 1000—2000 robotosmunkás kiállítása volt. Lófogat nem volt a községben, a jegyző még reményt látott, hogy a tavaszi mezőgazdasági munkákat ökörfogattal el lehet végezni. Az üzletek bár nyitva vannak, de behozatal hiányában árujuk nincs. A piacon „horribilis" árak alakultak ki. Köztartozást behajtani nem tudlak, mert a kasszákat ismeretlen tettesek megrongálták.'" Ehhez hasonló a járás többi községeinek helyzete, amelyekről a Tamásiból visszatért főszolgabíró március 1-i jelentése adott számot.

73 Dunaföldváron jellegzetes probléma, hogy vasúti összeköttetése nem volt, mert a pályát mind Pusztaszabolcs, mind pedig Paks irányában több helyen felrobbantották, teljesen szünetelt a hajózás is. Az őszi mezőgazdasági munkálatokat csak 5 százalékban végezték el. (Megjegyezzük, hogy a felszabadulás előtt a németek a dunaföidvári hídfőnek igen nagy jelentőséget tulajdonítattak, már októbertől számottevő csapategységeik tartózkodtak a községben. A Duna—Tisza közéről visszavonult német és magyar seregtestek legnagyobb része itt kelt át, így ez a rendkívül kedvezőtlen adat feltétlenül érthető és reális.) A tavaszi munkák elvégzése csaknem kilátástalan volt a fogaterő, géppark és vetőmaghiány miatt. Igen nehéz volt az élelmezés kérdése, mert a helyi készletek teljesen felemésztődtek. A lakosság jelentős része amúgy sem volt termelő és a közlekedési korlátozások, közbiztonsági viszonyok miatt a környező községekből a vásárlás nem volt lehetséges. A község körülzártsága, a szállítás lehetetlensége miatt szükségkórházat és szükségszülőotthont létesítettek. Ezek az igen fontos egészségügyi intézmények az orvosok és a szakszemélyzet áldozatos munkája mellett is súlyos problémákkal küzdöttek. Az orvosok műszerei elvesztek, megsemmisültek, kötszer egyáltalán nem állt rendelkezésre és hasonló volt a helyzet az orvosságokkal is. Emiatt a tavasz beköszöntével várható ragályos betegségek megelőzésére külön rendelkezéseket adtak ki, intézkedtek a járványkórházak azonnali előké20 Tanulmányok Tolna megye történetéből IV. 305