Tanulmányok Tolna megye történetéből 4. (Szekszárd, 1972)

Puskás Attila: Történelmi fordulat Tolna megyében 1944-1945-ben • 55

inkért, becsületünkért."'" Másik, szintén helyi kibocsátású felragaszok a teendőket így fogalmazza meg: „Harcolunk, hogy legyen szabad ország. Dolgozunk, hogy legyen kenyér. Szervezkedünk, hogy legyen jogunk, becsületünk. A. dolgozó parasztság pártja a Nemzeti Parasztpárt."'

1

'

1 A megye vezetői is látták, hogy a földműves nép legszélesebb rétegének, a kis- és szegényparasztoknak, az új földhöz jutta tortáknak és telepeseknek szükségük van arra, hogy segítsék a Parasztpárt szárnypróbálgatásait. Korszakunkra a szervező munkának kezdete esik. A megalakult új szervezetek sorra elfoglalják helyüket a nemzeti bizottságokban, a képviselőtestületekben, igazoló bizottságokban és küldöttjeik ott ülnek a népbíróságok pulpitusain is. Emellett a falvak közéletében a vagyonosabbakat képviselő kisgazdák hangjával szemben hallhatóvá válik az eddig néma, a letűnt kormányoknak fejet nem hajtó szegényebb parasztok hangja. Igen nehéz gazdasági körülmények között indultak neki e párt tagjai a politikai és gazdasági élet küzdelmeinek, mégis ebben az időszakban, működésük kezdetén is már a kommunisták mellett a forradalmi átalakulást ők képviselték a legkövetkezetesebben és együtt küzdöttek ezért. A szakszervezetek fél év alatt igen nagy fejlődésen mentek keresztül, s ez sok vonatkozásban is megmutatkozott. Jelentős szerepet kaptak az állami életben. Az 1030/1945. ME. sz. rendelet alapján a képviselőtestületekben és a törvényhatósági bizottságokban saját jogukon, tehát nem hiányzó párt pótlásaként, mint érdekképviseleti szervek tagságot nyertek.

50 Az 1080 1945. ME. sz. rendelet alapján az igazoló bizottságokban,

31 az 1440/1945. ME. sz. rendelet szerint a népbíróságokban is helyet foglaltak a szakszervezetek küldöttei:'

2 Ezeknek a kormányintézkedéseknek alapja a szakszervezetek tekintélyének megnövekedése, félmilliót kitevő szervezett tömegbázisa, a munkásság öntudatos politikai, gazdasági tevékenysége, az újjáépítésben végzett munkája volt jelentős. Jelentőségét kihangsúlyozza a már hivatkozott MKP—SZDP közös nyílt levél is: „Nyomatékosan fel akarjuk hívni az elvtársak figyelmét a szakszervezetekben folytatandó közös munka fontosságára. A szakszervezetek a múltban a magyar munkásmozgalom szilárd oszlopai voltak. Jelentőségük most, az újjáépítés küszöbén még meg fog növekedni."™ A szakszervezeti mozgalom terjedésének még egy különös jellemzőjére szeretnénk rámutatni a megyei adatok alapján, bár az ezekből levont tanulság minden bizonnyal országos érvényű. A Horthy- és az azt megelőző ferencjózsefi korszak magyar társadalmában olyan kasztrendszer alakult ki, melyben az egyes társadalmi osztályokon belül vagyon, származás, összeköttetések szerint; a munkahelyeken és hivatalokban iskolai végzettség, beosztás és még egy sor sznob szempont szerint a klikkrendszernek egy egész hálózata létesült. A középosztály, beleértve a városok, nagyobb települések iparosait, kereskedőit, az egyes hivatalok, intézmények alkalmazottai igen ritkán lépték át magánéletükben az őket elválasztó képzelt vonalat. A bíróságok, a közigazgatás, a tisztikar, az orvosok stb. magánérintkezésükben is megmaradtak e bűvös körön belül. Valami társadalmi rendezvény, mely legtöbbször a főispán, a megyei szervek vezetőinek díszelnöksége alatt pompázott, tudta ezt a különös társaságot egy estére összehozni. A szakszervezetek ennek véget vetettek. Kezdetben létrejöttükben ez kihatással volt, mint ismertettük sok szervezet alakult, igyekeztek a korábbi szokás alapján „saját kereten" belül maradni. Igen jellemző, hogy a szekszárdi kórházban egyidőben két szakszervezeti csoport alakult meg: a június 20-i újság számot ad arról, hogy megalakult a kórházi alkalmazottak szakszeren