Tanulmányok Tolna megye történetéből 4. (Szekszárd, 1972)

Puskás Attila: Történelmi fordulat Tolna megyében 1944-1945-ben • 55

tését és a parasztpárt megalakítását. Harcot hirdetett a nyilasok, volksbundosok ellen. A reakció elleni harc szükségességét itt is a múlt eseményeinek felelevenítésével indokolta meg. „Nem főispán akarok lenni, hanem munkás, szorgalmas társatok, harcos, dolgozó proletár társatok, segítsetek, ezt kérem tőletek" — fejezte be beszédét.

23 Két héttel később a dombóvári járásba látogatott el. Ide elkísérte dr. Kardos László telepítési kormánybiztos, valamint a vármegyei főkapitány is. Mint az újság írta, nemcsak a dombóvári üzemek és vasutasok vonultak fel, hogy meghallgassák a főispánt, hanem az apácák, tanárok, tisztviselők is. Itt is a földreform méltatásával kezdte beszédét. „Az új birtokok szélén álló cövekek mindegyike egy-egy koporsószög a, nagybirtok koporsójába, de ugyanakkor gondolunk a többi társadalmi osztályra, a tisztviselőkre, minden dolgozóra, akiknek jobb sorsot kívánunk teremteni" — idézi az újság szavait. Mindenki fokozottan kell teljesítse kötelességét — hangsúlyozta — a kereskedő, iparos, értelmiségi is. Szólt a Vörös Hadseregnek a béke megteremtéséért folytatott harcáról, majd a múltról beszélt: „Az elmúlt 25 esztendő alatt minden hazugság volt, bár bosszúállók nem vagyunk, de akik ezeket a megpróbáltatásokat szerezték, el kell, hogy nyerjék méltó büntetésüket." Beszélt ismét a nemzeti bizottságok jelentőségéről, a Volksbund elleni harcról, a fegyverszüneti egyezmény végrehajtásának fontosságáról. A szovjet parancsnokságon adott reggelin a főispán az újságíróknak kijelentette, mindegyik demokratikus pártot egyenlő jogok illetik meg, egyik sem tekintheti magát vezető szerepre illetékesnek, csupán nemes verseny fejlődhet ki a szervezést illetően. A járási szovjet parancsnok és főjegyző kíséretében Nakra, majd Szakcsra is ellátogatott, ahol részt vett a földreform során juttatottak birtokleveleinek kiosztási ünnepségén.

24 Emlékiratában Cser Sándor elmondja, igen felkeltette bizalmatlanságát a kisgazdapárt és az SZDP egyes vezetőinek összjátéka, mely elsősorban az igazolások terén mutatkozott meg. Ennek jelét látta abban is, hogy Klein Kálmán az ő kinevezése után átlépett a szociáldemokrata pártba. A Kommunista Pártról a következőket írja: „A Kommunista Pártba naponként jártam. Lelkesedés nem hiányzott, csak a tapasztalat. Fiatal emberek, akikben az ösztön még nem párosult az elmélettel, hisz ők maguk is most tanultak, míg a kisgazdapártnak és vezetőinek több évi politikai múltja és rutinja volt. Ott találkoztam Prantner József

5 szaktárs és elvtársammal, aki nagyon beteg volt és igen nehéz volt a beszéd."™ A szekszárdi május 1-i ünnepségen — ekkor leplezték le a szovjet hősi emlékművet — Szabó Ádám beszélt az MKP nevében. Hitet tett a magyar— szovjet barátság mellett, melynek zálogát éppen a Magyarország felszabadításáért hősi halált halt szovjet harcosok adták. A földreform jelentőségének méltatása után a munkás—paraszt szövetségről beszélt, a két osztály gazdasági és politikai egymásrautaltságáról, majd a fejét itt-ott felütő reakció elleni közös harcról, mellyel szemben valamennyi demokratikus pártnak együtt kell fellépni.

27 Igen jelentős volt a Magyar Kommunista Párt megyei szervezetének első ülése, melyet június 3-án tartottak meg Szekszárdon. A községi szervezetek vezetői közül mintegy 250 fő vett ezen részt. Az első szónok Cser Sándor volt, beszédének hangja ekkor már nyíltan támadó volt a visszahúzó erők, a suttogó propaganda ellen. A volksbudosokat, nyilasokat, a szélsőségesen jobboldaliakat védőkkel szemben kihangsúlyozta, hogy a "Volksbund 50 000 főnyi 293