Tanulmányok Tolna megye történetéből 4. (Szekszárd, 1972)

Puskás Attila: Történelmi fordulat Tolna megyében 1944-1945-ben • 55

dr. Sulyok Kálmán a család és az iskola új kapcsolatairól beszélt, dr. Antal László e kettő kapcsolatának látszólagos ellentmondásait tisztázta. Dr. Szenthe László polgármester, volt gimnáziumi igazgató a pedagógusok közéleti és politikai szereplésének kérdéseit boncolgatta és igen jó meglátással előre jelezte, hogy mind több és több pedagógus fog a köz- és politikai életbe bekapcsolódni. Miszlai István az oktatás és nevelés új irányairól, Vidor József a múlt rendszer és a most átalakuló iskolán kívüli népművelésnek kérdéseiről, Senye Sándor alispán a testi és szellemi munkások együttműködésének területeiről, eszközeiről és módozatairól szólt, Csősz János a szakszervezetek, mint minden réteget összefogó törnegszervezetek jelentőségét emelte ki, elsősorban kulturális vonalon. Makray Lajos prépost a nemzetközi viszonyokról, a szomszédos népekkel való együttműködésről beszélt, a vitás kérdések megoldásának alapjául a határokon innnen és túl egyformán érvényesülő demokráciát jelölte meg. Dr. Dulin Jenő a gyakorlati bel- és külpolitikai kérdésekről szólva a múlt bírálata után a politikai tisztességről, az igazi demokráciáról és a békéért való őszinte küzdelemről beszélt.

v E társadalmi tudatosító tevékenységet ebben a pár képben feltétlenül fontosnak tartottuk e fejezetünk elején legalább ennyire részletesen ismertetni. Igen sok tanulságot lehet és keli ebből levonni 1945 első félévére vonatkozóan. Elsősorban mind az egyes pártszervek, mind pedig a hivatalos vezetés teljesen tisztában volt azzal, hogy a lakosságot a demokráciának elsősorban észérvekkel lehet megnyerni. Világos volt, hogy ennek sikeres győzelemre jutása után lehet konstruktív gazdasági és politikai munkát elvárni, a reakció elleni hatásos fellépést és ennek helyeslését. Igen jelentős mindkét most ismertetett tanfolyam anyagából, melyeket számos más egyedi előadás követett, hogy népi alapokból, a népi hagyományokból indultak ki és a történelmi és gazdasági fejlődés végigkísérésével mutatnak rá az akkori „ma" történelmi helyzetére, jelentőségére. Harmadik különös jellemzője ezeknek a sorozatos előadásoknak, hogy azokon pártpolitikusok, szakszervezeti vezetők, földművesek, tanárok és papok, egyéb értelmiségiek egyaránt szóhoz jutottak irányt mutató előadásaikkal. Itt-ott az újságban közölt kivonatos ismertetésekből ki is olvasható a korábbi eszmei áramlatok hatása, mégis a fő tanulságlevonások egy múltat egyértelműen elítélő és közös munkával felépítendő ekkor még demokratikusnak, vagy tiszta demokratikusnak nevezett fejlődés felé mutattak. Ez a felszabadulás után egy fél évvel, a harcok elülte után két hónappal, a késhegyre menő koalíciós küzdelmek kezdete előtt igen jelentős volt. Talán ez az időszak, június vége—július eleje az, amikor még nagyjában együtt lehet látni az új élet kialakításában a fasizmussal szembenállt polgári elemeket a néphatalomért küzdő munkássággal, a földért most már birtokon belül harcoló mezőgazdasági proletárral. Ekkor még a fasizmus tagadása, a háború hagyatékainak felszámolása, a belső és külső béke iránti mindenkiben őszintén élő vágy az élet nagy kérdéseiben legalábbis általánosságban egységet tudott teremteni. Kétségtelen, hogy már ekkor a színfalak mögött megindult a tőke, a hatalmát veszteni látó burzsoázia, a letűnt rendszert megsemmisültségében is visszavárok rohamra való készülése, de ez ekkor még gyáván meghúzódva érezhető alig volt. Ezért látjuk éppen itt a korszakhatárt. Az őszi választásokra való felkészülés, a viszszahúzó erők demagóg jelszavai, az átmentett tőkéből élők inflációtól független jóléte a demokratikus választásokban látta az ellentámadást, Ű J ellen s. ez már a fejlődés egy következő szakaszának első fejezete. Eddig azonban akarva, nem akarva a feleszmélésben az érdekek összefonódtak. 290