Tanulmányok Tolna megye történetéből 4. (Szekszárd, 1972)

Puskás Attila: Történelmi fordulat Tolna megyében 1944-1945-ben • 55

dottságán csak az iparosítás segíthet. Tárgyalásai, melyeket a Ganz Vállalattal és más szervekkel folytatott ipartelepítési ügyekben annyira előremutatóak voltak, hogy utóda, dr. Keíesy Dezső az októberi törvényhatósági ülésen külön kihangsúlyozta, hogy elődjének a nyár folyamán megkezdett iparosítási programját folytatni kívánja. Nem a megye vezetőin múlott, hogy mindez csak 1960 után kezdett megvalósulni. Cser Sándor, a kormány által kinevezett főispán személye kiválóan alkalmas volt arra, hogy áprilistól az őszi parlamenti választásokig megyénket vezesse. Mint levéltárunknak adott emlékiratában írja, Budapesten, 1898-ban született, ötéves kora óta rokonainál. Tapolcán nevelkedett, kitanulta a kőműves szakmát. Az első világháborúban orosz fogságba esett, a forradalmat ott élte át, a Komité tagja volt. Q is, mint a többi Oroszországban járt hadifogoly azért jött haza, hogy a magyarországi forradalmi helyzet előidézésében segédkezzék. A polgári forradalom alatt a vasúti őrségnél szolgált, később a Vörös Őrség tagja lett. A fehérterror idején internálták, majd az üldöztetések miatt Budapestre költözött. Az Építőipari Munkások Szakszervezetében tevékenykedett, részt vett a budapesti sztrájkok, munkásmegmozdulások szervezésében, 1930-től az SZDP tagja volt. Lakóhelye, a Dózsa György út környékének felszabadulása után jelentkezett a Kommunista Pártnál — úgy érezte, itt a helye —, megalakította az MKP VII. kerületi szervező bizottságát, az Építőmunkás Szövetség kijelölése alapján a VII. kerületi nemzeti bizottságnak lett tagja. 1945. április 12-én hivatták a pártközpontba, ahol Rákosi Mátyás közölte vele, hogy a párt őt Tolna megyébe küldi főispánnak. Némi szorongással vette át Erdei Ferenc belügyminiszter kezéből a kinevezést és tette le az esküt. Cser Sándor személyét nemcsak emlékiratából, hanem az egykorú újságokban megörökített beszédeiből, nyilatkozataiból, a nemzeti bizottságok jegyzőkönyveiből és a főispáni iratokból ismerjük. Kétségtelenül megállapítható, hogy a demokratizmus alapvető kérdéseivel tisztában volt, egy percig sem tévesztette szem elől, hogy a fejlődés népi demokratikus jellegű, az eddig kizsákmányolt rétegek uralmát készíti elő. Harcolt az ezt szolgáló vívmányokért, iparos létére teljesen tisztában volt a földreform jövőt alkotó szerepével, osztotta a föld nélküli földműves nép határtalan örömét. Magáénak vallotta a koalíciós együttműködést, a közéleti tisztaság megteremtésére, megőrzésére törekedett. Sokra értékelte a nemzeti bizottságok szerepét, ahol tudta megakadályozta a nemzeti bizottságok és képviselőtestületek összefonódását. Azt vallotta, hogy egyazon személy ennek a két szervnek egyszerre tagja nem lehet. Amellett, hogy a koalíció szükségességét átérezte, hivatalos ténykedése során ezt hangsúlyozta, bizalmatlan volt azonban minden polgári fellépéssel szemben. Igen jó érzékkel látta kibontakozni a kisgazdapárt és az SZDP jobbszárnyainak közös taktikáját és ezzel politikai munkájában számolt. Becsülte a jó szándékot, az alispáni állásra először a munkáját igen jól végző, de párton kívüli tamási főszolgabírót, dr. Borsiczky Ivánt akarta megnyerni. Intézkedései megfontoltak, de igen gyorsak, határozottak voltak, erre nem egy példát fogunk látni. Határozott intézkedéseinél betartotta a törvényesség szabályait, de ezeket olykor igen keményen alkalmazta. Nem karosszékben ülő főtisztviselő volt. Amikor az őszi választások után a pártközi megegyezés értelmében Tolna megye kisgazda főispánt kapott, szakszervezeti tevékenységét folytatva visszament a termelőmunkába, melynek során, mint helyszíni műszaki ellenőr, részt vett a Tolna megyei hidak újjáépítésében. 287