Tanulmányok Tolna megye történetéből 4. (Szekszárd, 1972)

Puskás Attila: Történelmi fordulat Tolna megyében 1944-1945-ben • 55

Megítélésünk szerint amíg Klein Kálmán és Senye Sándor megteremtették az új élet alapjait, amíg az első kapcsolatot a szovjet katonák és a magyar hatóságok, valamint a lakosság között megteremtették, Cser Sándor féléves Tolna megyei főispánsága előremutatott a népi demokratikus fejlődés irányába. E kétirányú tevékenység folytán — az 1945-ös választások következtében előállott némi visszaesést leküzdve — jutott el a fordulat éve után a megye arra az útra, mely már kétségtelenül a proletárhatalom, a népi demokrata fejlődés felé vezetett a szocializmus későbbi megvalósítása irányában. Az év tavaszán lényeges személyi változások következtek be a megye vezetésében. Mint írtuk, Senye Sándorral töltötték be az üresen álló alispáni állást, helyébe polgármesterré választották dr. Szenthe Lászlót, a szekszárdi Garay Gimnázium igazgatóját, a kisgazdapárt tagját. Mint bemutatkozó beszédében mondta, e változással anyagi károsodás érte, de az iránta megnyilvánult bizalmat nem akarta visszautasítani és szükségesnek érezte a közigazgatási munka színvonalának emelését, a közélet megtisztítását. Két járás új vezetőt kapott: Vér Béla a bonyhádi, Kiss János a dombóvári járás főszolgabírája, illetve járási főjegyzője lett. Egyikük sem rendelkezett az előírt képesítéssel, mindketten az MKP tagjai voltak, s mindkettőjüket a főispán nevezte ki.

1 Vér Béla mellett volt a bonyhádi nemzeti bizottság is, mert megbízása után kinyilvánította, hogy esetleges választáskor szavazatukkal támogatni fogják." Kiss Jánosról ezt írta a dombóvári újság: ,,Az elmúlt politikai rendszerrel szemben történt kemény kiállása miatt nem foglalhatott el hivatali állást, ezzel is bizonyságot téve politikai elvhűségéről. Kiss János középiskoláit Bulgáriában végezte, oroszországi tartózkodása során tökéletesebben megtanult oroszul, mely körülmény csak előnyére szolgál a járás lakosságának is az orosz és bolgár parancsnokságokkal való kapcsolatok mélyítésénél."* Hazatért a gyönki járás volksbundellenes magatartása miatt a nyilasok által letartóztatott főszolgabírája, dr. Szalay László. A nemzeti bizottság hivatalában való meghagyását javasolta és így a főispán tudomásul vette, hogy a munkahelyét elfoglalta.

4 Gazdát kapott a dunaföldvári járás is, ugyanis — mint írtuk — a közismert 5 km-es kiürítési rendelet végrehajtása során a főszolgabírói hivatalnak iratanyagával együtt Gyönkre kellett áttelepülni. Dr. Arany László tb. főszolgabíró a további áttelepülési parancsnak nem tett eleget, és ahogy a hadműveleti helyzet megengedte, Paksra visszatért, a főispán megbízta a hivatal vezetésével." A fentiekből viszont megállapíthatjuk, hogy a megyében az 1030/1945. ME. sz. rendelet 15. §-ának rendelkezéseit nem, vagy csak részben és később hajtották végre. E szakasz kimondja, hogy feltétlenül újraválasztás alá esnek az alispáni, járási főjegyzői, polgármesteri és a községi bírói, jegyzői állások, tekintet nélkül arra, hogy helyén maradt, visszatért, vagy a felszabadulás után kinevezett, esetleg megválasztott személy tölti be ezeket az állásokat.

6 Erre az igen lényeges rendelkezésre még az újság is külön felhívta a figyelmet,

7 mégis a megyei tisztviselők vonatkozásában ezt nem hajtották végre. Senye Sándort a nemzeti bizottság bízta meg az alispáni tiszt ellátásával, a főszolgabírói, illetve járási főjegyzői kinevezéseket pedig a főispán adta ki. A júniusi törvényhatósági bizottsági ülésnek lett volna feladata ezen állások betöltésével foglalkozni, hiszen az 1030-as rendelet már két hónapja érvényben volt. Az ülés azonban nem foglalkozott személyi ügyekkel. Időszakunkon túl, októberben volt a megyei parlament következő gyűlése. Itt betöltötték az alispáni állást, ez halaszthatatlan volt Senye Sándor megváltozott politikai magatartása miatt. Ezen az ülésen nyugdíjazták Schultheisz Rezső vármegyei főjegyzőt és Dorn Zsigmond 288