Tanulmányok Tolna megye történetéből 4. (Szekszárd, 1972)
Puskás Attila: Történelmi fordulat Tolna megyében 1944-1945-ben • 55
mány törekvése az információk megszerzése után az egyes problémák összefogott rendezése, a nehéz helyzetből kiút keresése. Mindezek nyomán a lakosságban lappangó aktivitásra való készség határozott irányítást kapott, és ugyanakkor a hivatalok működése az élet rendes menetével kapcsolatos ténykedések irányában mindinkább a normalizálódás felé kezdett haladni. A megyei igazgatás megszervezése E féléves időszak megyénkben két periódusra oszlott. Érdekes módon itt a megyei és országos események egy időpontban jelentkeznek és ezért rendkívüli módon érezhetővé válik ez a periódushatár. Az ország teljes felszabadulásával szinte napok, vagy egy-két hét alatt a katonai beszállásolás eddig meglehetősen nyomasztó terhe alól a megye mindinkább felszabadult. A katonai szolgáltatások teljesítése helyett előtérbe került a gazdasági élet, elsősorban a mezőgazdasági munkák intenzív végzése. Ezzel csaknem egyidőben megjelent a közigazgatás újabb szabályozása, módosult az igazolási eljárás, kiegészítették a népbíráskodásról szóló kormányrendeletnek a gyakorlat következtében megmutatkozott hiányosságait, mindezekkel a kormány céltudatos politikája nyert igazolást a lakosság előtt. A kormány Budapestre költözött és ennek jelentőségét nem lehet csak annyiban értékelni, hogy a központi igazgatási szervek földrajzilag közelebb kerültek a megyéhez, hanem abban kell látni, hogy az Ideiglenes Nemzeti Kormány az ország történelmileg kialakult fővárosában, az ország szívében folytathatta működését. Ugyanakkor április második felében érkezett meg a megyébe Cser Sándor, a kormány által kinevezett főispán, ennek jelentőségét nem győzzük kihangsúlyozni. Megítélésünk szerint — bár kétségtelenül igen jelentős volt a kormány Budapestre költözése, a közlekedési korlátozások fokozatos megszűnése — Cser Sándor személyével Tolna megyébe megérkezett az új államrendszer komoly politikai koncepciókon alapuló lényegének igazi képviselője, aki puszta megjelenésével és első fellépéseivel egy sor kérdés helyes felfogására egyszeriben választ adott. Nem kívánjuk a megye első demokratikus vezetőit elmarasztalni. Klein Kálmán főispán és Senye Sándor alispán — ez utóbbi május elején cserélte fel a szekszárdi polgármesteri állást a betöltetlen alispáni tiszttel — érdemei elévülhetetlenek, ők voltak az elsők — néhány társukkal —, akik a szovjet csapatok bevonulása után a megye és a város vezetését el merték vállalni, akik biztosították a szovjet csapatok további győzedelmes harcaihoz a megye segítségét és akik a felszabadítók és a felszabadultak között a megértés felé hidat alkottak. Vállalták a sokszor egyáltalán nem népszerű intézkedések végrehajtását, a saját maguk alkotta szervezettel e rendelkezéseik végrehajtatásáról gondoskodtak. Olyan időszakban állottak, éspedig szilárdan, a megyei és városi közigazgatás élén, gyakorolták a kivételes hatalmat, amikor sokan talán a német ellentámadások ágyútüzének hallhatóságához alkalmazták magatartásukat. Mindkettőjük nagyságát — későbbi szereplésüktől teljesen függetlenül — ebből a szempontból és ezért feltétlenül el kell ismerni. Senye kimagasló érdeme még, hogy 1945-ben a felszabadulás utáni hónapokban tisztán látta, hogy a megye és elsősorban a megyeszékhely elmara2C6