Tanulmányok Tolna megye történetéből 4. (Szekszárd, 1972)
Puskás Attila: Történelmi fordulat Tolna megyében 1944-1945-ben • 55
Megyénkben is várakozással tekintettek az igazolások megindulása elé. A bizottságok megalakítása, a munka megkezdése nagyon vontatottan haladt. A hadi cselekmények miatt a megyei központtól teljesen elszakított Dunaföldváron, nem várva a központi rendelkezést, március 19-én megalakították az igazoló bizottságot, az meg is kezdte működését és ezt utólag jelentették be a főispánnak. 69 Szekszárdon a vármegyei nemzeti bizottság április 6-i ülésén sürgette a főispánt a bizottságok megalakítására. 70 Április 16-án kelt a megyeszékhelyen működő igazoló bizottság falragasza, melyben közölte megalakulását, területi hatáskörét és igazolási eljárással kapcsolatos tudnivalókat. 71 Pakson, május 3-án az ottani bizottság kiadásában ugyanilyen falragasz jelent meg. 72 Dombóváron április 28-án adták hírül a munka megkezdését. 73 Tamásiban május közepén kezdődött meg az igazolás. 7 '' Az igazolási eljárás alá vontak névsorát szekszárdi viszonylatban az újság közölte. 75 Dombóváron az egyes napokra kitűzött hivatalok jegyzékét plakát formájában, az eljárás alá vontak neveit pedig kifüggesztéssel hozták nyilvánosságra. 76 A többi községben dobszó, valamint kifüggesztés formájában tudatták a lakossággal a tárgyalások programját. Az igazoló bizottságok munkájával részletesen nem kívánunk foglalkozni, általános szempontok az egyes ügyek elbírálásánál nem érvényesültek olyan mértékben, hogy azok különösebb figyelmet érdemelnének. Működésük mechanikus volt. A szekszárdi bizottság július közepéig 1529 ügyet tárgyalt, ebből 1513 személy állásában maradt, 14 személyt ítéltek állásvesztésre, ebből 12 személy ügyét tették át a népbírósághoz. 77 Kétségtelenül irreálisan nagy az állásukban megmaradt személyek száma. Tekintetbe kell vennünk ugyan azt a tényt, hogy általában azok a személyek, akik a felszabadulás előtt akár kismértékben is kompromittálták magukat, általában eltávoztak, ha nem is az országhatáron túlra, de az ország távolabbi részébe. Ezeknek és a Németországba menekülteknek tömeges visszatérése csak ősszel kezdődött el. Egy másik, az igazolási eljárással s részben majd a népbírósági eljárással is összefüggő és éppen nem elhanyagolható jelenségre a dunaföldvári igazoló bizottság elnökének hirdetménye mutatott rá. A Tolna megyei Néplap 1945. június 27-i számában Varga Ferenc, a dunaföldvári igazoló bizottság elnöke a következő „Hirdetmény"-t jelentette meg: „A dunaföldvári igazoló bizottság tudomására jutott, hogy az egyes igazolási eljárásokkal kapcsolatosan a bizottság munkáját a község lakossága illetéktelenül és alap nélkül utólagosan bírálat tárgyává teszi. Felhívunk minden hirterjesztőt, bírálót és vélemény mondót, hogy nyíltan álljon ki vádjával és hozza tudomására a bizottságnak a rendelkezésre álló adatait, mert a gyávaságra mutató suttogás és minden bizonyíték nélküli vádaskodás megnehezíti az igazságos és gyors munkát. Ne az utcán és titokban vádaskodjanak a suttogok az igazolási eljárás alá ment közalkalmazottak ellen, hanem elvárja a bizottság, hogy teljesen nyíltan és férfiasan hozzák a bizottság elé tudomásukat és bizonyítékaikat. Az alaptalan félénken megbújó, titokban vádolás aljas és jellemtelen magatartása a gyáváknak, reakciósoknak. Felhívjuk alakosságot, hogy bátor kiállásával legyen segítségünkre a további munkánkban." 79 Ha a hirdetmény szövegezése egy kissé túl nyers is, de rámutat arra a nehézségre is, amely igen sok esetben a „jóindulatú" elhallgatás miatt valóban nehézzé tették a bizottságok munkáját. A kormány elsősorban a nemzeti bizottságok nyomására 79 a május 2-án közzétett új rendeletében megreformálta az igazolási eljárást. 80 A rendelet meghatározta, mely cselekmények és magatartások vizsgálatára kell kiterjednie az eljárásnak, egyben kimondotta, hogy egymagában a német megszállás alatti 278
