Tanulmányok Tolna megye történetéből 4. (Szekszárd, 1972)

Puskás Attila: Történelmi fordulat Tolna megyében 1944-1945-ben • 55

A vármegyei törvényhatósági bizottság tevékenységéről időszakunkra eső­én aligha tudunk számot adni. A nemzeti bizottsági anyagban ismertettük, a 14/1945. ME. sz. rendelet alapján alakított a nemzeti bizottság egy törvény­hatósági bizottságot, ez azonban működést nem fejtett ki és mivel nem felelt meg az 1030/1945. ME. sz. rendelet intencióinak, azt a belügyminiszter felosz­latta. 58 A vármegyei nemzeti bizottság újabb eljárás során kialakította a törvény­hatósági bizottság számarányát a pártok és a szakszervezetek között és ennek alapján a főispán 1945. június 25-én 10 órára összehívta az első közgyűlést. 59 A közgyűlésen a főispán, Cser Sándor méltatta az első demokratikus alapokon megalakult törvényhatósági bizottság feladatainak történelmi jelentőségét, utalt a háború utáni nehézségekre és a pártok, valamint a megye egész lakosságának összefogását kérte. Megalakították az igazoló választmányt, majd véghatározatot hoztak, mely szerint utasították az alispánt, hogy tegyen előterjesztést a bel­ügyminiszterhez a megye keleti és délnyugati határainak módosítására. Ez után a meglehetősen formai ülés után a bizottság feloszlott és legközelebb csak 1945. október 16-án ült össze. Ekkor került csak sor a kisgyűlés, valamint a közigaz­gatási bizottság megalakítására. Időszakunkban tehát ezen egyetlen jelentőség nélküli ülésen kívül a megyei önkormányzati testületi szervek működést nem fejtettek ki. A népi bizottságok megalakulása Az ideiglenes kormány a nemzeti bizottságok és rajtuk keresztül az ön­kormányzati szervek megalakítása után egy sor más, eddig ismeretlen testületi szerv megalakítását rendelte el. E szervek megalakításának egyik közös ismer­tetőjele, hogy az új politikai viszonyok és a haladó erők uralomra jutása folytán kialakult helyzet, a közhangulat követelte meg a hatáskörükbe utalt kérdések rendezését, tehát a kormány a közhangulat kívánságának tett eleget életre hívá­sukkal. Jellemzője az is, hogy valamennyi a koalíciós kormányzás elve alapján általában a pártok részvételével, a nemzeti bizottságok közbenjöttével alakult meg, működésük a közigazgatási szervezettől jórészt független volt. Létre­jöttükkel a nemzeti bizottságok és a képviselőtestületek meglehetősen nagy tag­létszáma mellett mind jobban nőtt az állami, társadalmi, gazdasági élet irányí­tásába, szervezésébe bekapcsolt, tehát aktív politizálással közvetlen kapcsolatba került személyek száma. Ez pedig a demokratizmus kibontakozása útján nagy haladást jelentett a felszabadulás előtti, hivatali hierarchián alapuló centralizált irányítási módszerrel szemben. A január 4-én kibocsátott alapvető kormányrendeletek között jelent meg a közalkalmazottak igazolásáról és ennek folytán az igazoló bizottságok meg­alakításáról szóló 15/1945. ME. sz. rendelet. 60 Ezt követte a 81/1945. ME. sz. ren­delet a népbíráskodásról, 61 a 78/1945. ME. sz. rendelet a munkabérmegállapító bizottságokról, 62 a 30.300/1945. FM. sz. rendelet a termelési bizottságokról, 03 , az 50.100/1945. Ip. M. sz. rendelet az üzemi bizottságokról, 04 a 600/1945. ME. sz. ren­delet a községi földigénylő bizottságokról, 05 majd a 31.374,1945. FM. sz. rendelet a mezőgazdasági munkabérmegállapító bizottságokról. 00 Az igazoló bizottságokról, illetve a közalkalmazottak igazolásáról szóló rendelet egyike a kormány azon rendelkezéseinek, mely a legtöbb vitát és kriti­kát váltotta ki. Végrehajtása, vagyis az igazoló bizottságok legalábbis kezdeti működése általában elégedetlenséget eredményezett a lakosság nagyrészének 276

Next

/
Oldalképek
Tartalom