Tanulmányok Tolna megye történetéből 4. (Szekszárd, 1972)

Puskás Attila: Történelmi fordulat Tolna megyében 1944-1945-ben • 55

Ezen az ülésen iktatták be az új polgármestert, dr. Szenthe Lászlót, mivel elődje, Senye Sándor h. alispán lett. Az új polgármester bemutatkozó beszédében kihangsúlyozta, hogy a hatóság tekintélye szerinte az utóbbi időben erősen lesüllyedt, ezt helyre akarja hozni és kéri ehhez a pártok segítségét. A segítséget abban kéri, hogy a pártok maguk ne határozzanak, hanem a közigazgatáshoz tartozó kérdésekben forduljanak az I. fokú közigazgatási hatósághoz.

24 Amikor ugyanezen az ülésen meginterpellálták egyes kisegítők elbocsátása miatt, kijelentette, hogy ez a polgármester személyi joga, melynek gyakorlásával ő a hivatali szempontok figyelembe vételével él. A robotmulasztások miatt kiszabott büntetések miatti észrevételre hasonlóan határozottan kijelentette, hogy azok, akik a kirendelés nem teljesítésével hazafiatlan magatartást tanúsítottak, egyben távolmaradásuk miatt másoknak okoztak újabb igénybevételt, feltétlenül megérdemlik a kiszabott bírságot. A szekszárdi képviselőtestület tehát igen hamar megalakult, rendeltetésszerű munkáját elvégezte, félév alatt több mint 60 közgyűlési üggyel foglalkozott. Ezek közül nem egy olyan problémával, mely a hagyományos önkormányzati hatáskört meghaladta. A képviselőtestületek megalakulásával kapcsolatban Bonyhádon tehetünk meg egy érdekes megfigyelést. Mint írtuk, január 29-én összehívták a régi, tehát a felszabadulás előtti képviselőtestületet; ezen az ülésen 39 tag és elöljáró jelent meg. A nemzeti bizottság által megalakított új képviselőtestület február 19-én ülést tartott, melyen a bíró ismertette a nemzeti bizottság által összeállított listát. Eszerint a testület 40 tagból, 6 főnyi elöljáróságból és 17 esküdtből állt. A 40 tagból az előző ülés jegyzőkönyvében 8 szerepel, bár feltételezhető, hogy többen hiányoztak arról, így pontosan megállapítani nem lehet az újraválasztott, de régen is tagsággal bírók számát. Perczel József, a Zománcgyár tulajdonosa és Pétermann Jakab a Cipőgyár első számú tulajdonosa az új képviselőtestületben nem szerepelnek, viszont a Cipőgyár két másik társtulajdonosa, Kari Gusztáv és Gáthi Gyula tagjai maradtak az önkormányzatnak. Hiányzik a tagok közül két közismert ügyvéd, valamint egy-két értelmiségi. Az új tagok az MKP, SZDP, valamint a kisgazdapárt és a szakszervezet soraiból kerültek be. Mint írtuk, a nemzeti bizottság úgy döntött, hogy az egyházi férfiak maguk közül jelölnek egy tagot, ez Lombos Alfréd református lelkész, a Szociális Munkaközösség vezetője lett, míg egy taggal a Zsidó Népközösség is képviseletet kapott. Az elöljáróság tagjait változatlan összetétellel jelölte a nemzeti bizottság, valamennyien a helyükön maradtak, ugyancsak megmaradt beosztásában az esküdtek fele. Szerepelnek benne a nemzeti bizottságból, valamint a szakszervezetekből ismert baloldali személyek, azonban a vagyonos osztály, a gyárosok, igen jómódú kereskedők, iparosok és az értelmiségiek, valamint a jómódú parasztok még jelentős erőt képviselnek. Speciális helyzetre utal, hogy az elöljáróság teljesen változatlanul maradt meg. Ha ugyanilyen összetételt látunk egy földműveslakosú községben, nem lepődünk meg, hiszen általában ebben az időszakban a forradalmibb rétegek még csak szervezkedtek ezekben a községekben. Bonyhádnak azonban számottevő ipara, kereskedelme volt, az ipari réteg akkor jelentősnek számító középüzemekben, vagy több alkalmazottat foglalkoztató vállalkozó iparosoknál dolgozott, tehát nagyobb arányú változást várhattunk volna. Magyarázatként itt is az szolgálhat, hogy az 1941-ben 8333 főnyi lakosságnak 52,7 százaléka német anyanyelvűnek, 32,6 százaléka német nemzetiségűnek vallotta magát."' Az értelmiség jelentős része a helyi és környékbeli, álta271