Tanulmányok Tolna megye történetéből 4. (Szekszárd, 1972)

Puskás Attila: Történelmi fordulat Tolna megyében 1944-1945-ben • 55

rén jogait és önkormányzatát, amely népeket ettől az agresszív nemzetek erőszakkal megfosztottak.'"

3 Ezek az elvek, ha a fegyverszüneti egyezmény aláírása után kerültek is nyilvánosan megfogalmazásra, a szövetséges hatalmak, elsősorban a Szovjetuniónak a háború utáni terveire vonatkozóan sarkalatos alapelvek voltak. Ennek jegyében született meg a fegyverszüneti egyezmény, az új magyar állam és kormány első politikai dokumentuma, a további fejlődés egyik sarkköve. A közélet demokratizálása A képviselőtestületek újjáalakítása és működése Az önkormányzati szervek működésének megkezdése a felszabadulás első napjaiban már a szovjet katonai parancsnokság központi kívánságaként jelentkezett. Míg a már ismertetett számozott parancsok általában hivatalok és intézmények, valamint egyéb munkahelyek munkájának megkezdését szorgalmazták, a frontparancsnokságtól kiadott „Magyarország Polgárai" kezdetű hirdetmény már konkréten rendelkezik: „Az összes helyi hatósági szervek és polgári önkormányzatoknak folytatni kell működésüket." A kormány rendeletét megelőző időben tudomásunk szerint egyedül Dunaföldváron tartottak képviselőtestületi ülést. Senye Sándor ugyan hivatkozott Szekszárdon is ilyen ülésre, mely őt decemberben polgármesterré megválasztotta, azonban erre ezen kívül semmi utaló tényt nem találtunk. A kormány 14/1945. ME. sz. rendelete volt véleményünk szerint a megyében az első hajtóerő, mely az önkormányzati szervek újjáalakítása irányába terelte a figyelmet. Ezt a január 4-én kiadott és a megyébe január közepén megérkezett rendeletet kiegészítette, részben megváltoztatta az 1030:1945. ME. sz. rendelet, mely április 26-án jelent meg a Magyar Közlönyben.

1 Sajátos módon a két rendelet végrehajtása megyénkben némileg összefonódott, mert a felújult hadicselekmények a kibontakozást hátráltatták. Sok községben a képviselőtestületek megalakítása elhúzódott s vagy már ismert volt a második szabályozás, vagy — ami a leginkább tapasztalható — annak alapelvei önként adódtak és még a rendelet megjelenése előtt ennek megfelelő gyakorlat alakult ki. Itt elsősorban a képviselőtestületeknek az újonnan alakult pártokkal és a szakszervezettel való kiegészülésére gondolunk. Voltaképpen a két rendelet között mi a lényeges különbség? A januári szabályozás ideiglenes jellegű, elvi jelentőségű, mint ahogy ezt maga is kimondja. A nemzeti bizottságok feladatává tette, hogy alakítsák újjá a képviselőtestületeket és azok ideiglenes jelleggel működjenek. Az újjáalakítás módjára nézve a rendelet határozottan intézkedik, amikor szempontul azt határozza meg, hogy az új testületekben minden demokratikus párt, ezek hiányában a szakszervezeteken és egyéb érdekképviseleti szerveken keresztül minden társadalmi réteg arányos képviseletet nyerjen választás nélkül. A nemzeti bizottságoknak itt valóban igen fontos politikai feladatot kellett megoldani: pótolni kellett — a rendkívüli körülmények miatt — a választás demokratizmusát. Alapvetően lényegbevágó, hogy a képviselőtestület tagjai csak a pártok, vagy érdekképviseletek, illetve társadalmi rétegek tagjai lehettek. A kapitalistakori önkormányzati elv egyik kizsákmányoló jellegét, a 267