Tanulmányok Tolna megye történetéből 4. (Szekszárd, 1972)

Puskás Attila: Történelmi fordulat Tolna megyében 1944-1945-ben • 55

Bátaszéken a nemzeti bizottság megsürgette a képviselőválasztást, a szakcsi bizottság fellépett a hitelélet megindítása érdekében és a hitelszövetkezetet a munka megkezdésére határozattal szólította fel, Nagymányokon, a katolikus papot kötelezték, hogy a hittanóra megtartására ő menjen ki a bányatelepre, ne kelljen a kis gyermekeknek bizonytalan viszonyok között bejárni a faluba. Dombóváron országos jellegű problémát rendeztek helyi megoldásban; mindkettőt a szovjet parancsnokság bekapcsolásával: Szesztilalmat vezettek be és a szovjet katonákat eltiltották a piaci bevásárlástól, ezt a szovjet parancsnokság és a helyi rendőrség ellenőrizte. Nagydorogon a nemzeti bizottság kimondta a kocsmai záróra előbbrehelyezésének szükségességét, mert az éjszakába nyúló mulatozások a nagy munkaidőben zavarják a község nyugalmát. A közigazgatás ellenőrzésére jellemző intézkedések: a bonyhádi bizottság megfigyelőt küld a községházára és a főszolgabíró mellé, Nagymányokon a lakásügyeknek nagy fontosságot tulajdonítottak. Bár nem érintették az elöljáróság jogkörét, de kötelezik, hogy a kérelmeket terjesszék a bizottság elé, ugyanitt a helyi ismeretekkel bíró régi jegyző visszahelyezésével segítették a közigazgatási munkát. Madocsán ehhez hasonlóan megtámadják az alispán új jegyzői kinevezését és kiállnak az eddigi megmaradása mellett. Kocsolán a megbízhatatlan bírót lemondatták és elfogadták a főszolgabíró jelöltjét. Dunaföldváron kötelezték a képviselőtestületet a havonta egyszeri ülésre és a hatáskörébe tartozó ügyek intézésére. Mindezeket azért tartottuk szükségesnek a részletes ismertetés után összefoglalni, mert bizonyítani kívántuk: a Tolna megyei nemzeti bizottságok, mihelyt az adott hadászati, biztonsági és egyéb körülmények a működési lehetőséget megadták, éltek jogukkal és az elvi megállapításokat tartalmazó rendeletek szellemében arra törekedtek, hogy a gyakorlatban azoknak megfeleljenek, azokat végrehajtsák. Azt nem vitatjuk, hogy nemzeti bizottságaink a nemzetgyűlés és a kormány megalakulása után más helyzetben működtek, mint a korábban megalakult keleti országrészi bizottságok. Azt viszont állítjuk, a tények igazolják, hogy a kormány léte a rendeletek végrehajtásában segítséget sokáig nem jelentett, ezt több hivatkozott forrás egybehangzóan megállapította. Megyénkben több szempontot kellett egyeztetni: a kormányrendeletekbe foglalt, de csak papír formájában megjelenő, központi irányítás és ellenőrzés nélküli akaratot, a helyi politikai ingerenciákat, valamint a szabályozásra váró konkrét teendők eldöntését, megvalósítását. Megítélésünk szerint a feladatokat megoldották és a megoldás a kormány, tehát a demokratikus fejlődés irányába mutatott mindig s nem egyszer még a polgári elképzelések alapján állók is megoszlottak az állásfoglalásoknál. Mindezt úgy ítéljük meg, hogy a 14-es rendelet elvein induló nemzeti bizottságaink tulajdonképpen keletkezésüktől már a koalíciós ellentétek és a koalíciós egység egyensúlykérdése alapján politizáltak. Ennek volt egy igen nagy előnye, melyet eddig nem értékeltünk kellően: párhuzamosan kialakult a helyi ügyekben a baloldali egység, másrészről megkezdődött a konzervatív polgári pártok és csoportok differenciálódása a haladó eszmék támogatása, vagy ellenzése tekintetében. Kétségtelen, ez még nem volt tiszta harc; sok tényező motiválta, nem utolsó sorban a háború, a harcok miatt nagy létszámú itt-tartózkodó szovjet csapatok jelenléte, a katonai igazgatás, de ez mit sem változtat a tényen. Addig míg az MKP, SZDP és PP akcióegysége csaknem minden szavazásnál érvényesül, a kisgazdapárt és a PDP osztódási folyamata megindult. A párttevékenység260