Tanulmányok Tolna megye történetéből 4. (Szekszárd, 1972)

Puskás Attila: Történelmi fordulat Tolna megyében 1944-1945-ben • 55

szükséges. Utasította a főispánt a közbiztonság megteremtése érdekében a rendőrség megszervezésére és ezt a mindhárom szintű bizottságok részletesen letárgyalták, elfogadták. Ebben az általános, csak elvben meghatározott minőségében magát „szuverén" testületnek minősítette, de a közigazgatási konkrét ügyekkel a megyei bizottság egyáltalán, a községiek pedig csak szükségszerűen foglalkoztak. A járási és községi nemzeti bizottságok általában állások tekintetében konkrét személyre szóló határozatot nem hoztak, inkább javasoltak. A megyei bizottság is csak a fő- és alispáni állás betöltéséről, illetve amíg külön városi bizottság nem működött, a polgármester személyéről döntött. A többi vezető állás betöltését már közigazgatási feladatnak tartotta, ezért e három főtisztviselőre bízta. Ez arra mutat, hogy a bizottságok azon az elvi állásponton voltak, hogy a felszabadulás előtt a testületi szerveknek működését felfüggesztették, azok teendőit megosztották a főtisztviselők között és a testületek újjáalakításáig ezen nem kívántak változtatni. A bizottságok megyeszerte a főispánban látták a kormány közigazgatási teendőinek hivatott exponensét. Több jel szerint bizonyos mértékig neki és szekszárdi viszonylatban a polgármesternek — részben a bizottság elnöki tisztjében is kifejezve — irányító szerepet biztosítottak. Erre mutat a bonyhádiak azon döntése is, hogy a kisgazdapárt felvételét a nemzeti bizottságba a főispán döntésétől tették függővé. Ezt a hivatalbóli jelleget Cser Sándor megszüntette. Még ez előtt is, de azután is Szekszárdon nyíltan és határozottan is kifejezte a nemzeti bizottság, hogy tevékenysége senki ellenőrzése alá nem tartozik. Határozottan és kifejezetten érvényesül az MKP vezető szerepe kezdetben Szekszárdon, valamint a jelentős központokban. Következetes magatartása tekintélyt teremtett a pártnak. Oly kényes kérdésekben, mint a jobboldali elemekkel szembeni eljárások, az internálás, a svábkérdés, valamint a rendőrség megszervezése — ha vita után is — de kizárólag a párt javaslatait fogadták el. A vármegyei bizottság korábbi ellenkező állásfoglalása tudatában is a bonyhádi nemzeti bizottság elfogadja a „képzettség nélküli" főszolgabíró főispáni kinevezését, sőt kijelentették, hogy választás esetén is rá fognak szavazni. Ennek nagy jelentősége volt, mert ezzel a kapitalista elemeket is magába foglaló bizottság döntött MKP-tag mellett. Nem sokkal később hasonló döntés történt Dombóváron is. A párt tekintélyét jelenti, hogy viszonylag igen korán, február végén, még a német ellentámadás alatt, amikor a lakosságban némi nyugtalanságot keltett a nácik időleges visszatérésének veszélye, minden járási székhelyen üdvözölték a parancsnokságokat. Bonyhádon a dobszöveg szerint erre az alkalomra elsősorban piros zászlók kitűzését kérte a nemzeti bizottság, vagy ha ez nincs, a nemzeti színű zászlókon helyezzenek el piros szalagot, kendőt. Határozott a fellépés megyeszerte a jobboldali elemekkel szemben. A véletlenül befurakodott ilyen személyeket a bizottság kiveti magából, másoknak pedig még egyes megnyilatkozásait is felróják az üléseken és visszaszorítják működésüket, ha eltávolításuk a többi párt állásfoglalása révén nem lehetséges. A bizottságok — elsősorban a kommunisták kezdeményezésére — nem engedik a reakció feléledésének lehetőségét sem. Bizalmatlanok a PDP-vel, először a sváb gazdák által, vagy másutt a középparasztok búvóhelyéül szolgáló parasztpárt zászlóbontásával szemben és megakadályoztak minden kétes szervezkedést. Eltiltották a csend őr tollat, a koronát és a „királyi" feliratokat eltávolították, ugyanúgy levetették a németek uralmára emlékeztető német nyelvű cégtáblákat, feliratokat. 258