Tanulmányok Tolna megye történetéből 4. (Szekszárd, 1972)

Puskás Attila: Történelmi fordulat Tolna megyében 1944-1945-ben • 55

mutatása ennek politikai munkáját segítette. Igen helyes lépés volt tőle, hogy a főispán és a polgármester hivatalbeli elnöklését megszüntette, ezzel a bizottságnak, mint politikai szervnek az államigazgatástól való függetlenségét erőteljesen kihangsúlyozta. A félév második felében mintha részben megváltozna a nemzeti bizottság funkciója, mint több kormány- és miniszteri rendeletet, főispáni és alispáni utasítást küldenek meg a nemzeti bizottság részére azzal, hogy azok végrehajtását tömegmozgaíó erejével segítése elő. Ezek közül legjellemzőbb, hogy a szeptember 5-i ülésen felhívást tettek közhírré, mely falragasz formájában is megjelent. Ebben mindenkit óvnak olyan cselekedettől és beszédtől, mely a demokratikus társadalmi rend zavartalanságát veszélyezteti." A községi nemzeti bizottságok tevékenysége Mielőtt a községi nemzeti bizottságok tevékenységének legfontosabb jellemzőit ismertetnénk, szükségesnek tartjuk, hogy kissé részletesen foglalkozzunk a vármegye 1945. első negyedévi politikai helyzetével. A nemzeti bizottságok megalakulása, tevékenysége feltétlenül összefüggésben van az érintett város, község politikai életének aktivitásával. Általában elmondhatjuk, hogy ahol ez az aktivitás hiányzott, ott a nemzeti bizottságok megalakítása valóban adminisztratív úton, a főszolgabíró és a községi elöljáróság tevékenysége során történt meg. Ott viszont, ahol a pártélet hamar feléledt, a bizottságba való tömörülés alulról jövő kezdeményezésből is kiindult, annak ellenére, hogy megyénkben — eltekintve a már ismertetett alkalomszerű bizottságokat — a községi bizottságok megalakítására csak a kormányrendelet megjelenése után került sor. Alighogy a megye felszabadulása megtörtént és a további harcokba menő csapatok felvonulása nagyjában befejeződött, január első napjaiban megindult az első német ellentámadás és február közepéig tartott, amíg a németeket a korábbi arcvonalra sikerült visszaszorítani." Ez nemcsak a közvetlenül frontvonalhoz tartozó paksi, gyönki és tamási járást érintette, hanem az egész megyét is, beleértve Szekszárdot. Márciusban újabb német akció visszaverésével szabadította fel a megye utolsó, németek által visszafoglalt községét a Vörös Hadsereg és csak ettől kezdve távolodott el a frontvonal a megyétől. A frontvonal közelsége, a felvonulások, a harctér sebesültjeinek és pihenő katonáinak ellátása nem bénította meg ugyan az egyes községek belső életét, csupán a községek közötti kapcsolatfelvételt zárta ki, vagy nehezítette meg. Azt a sajátos megfigyelést tehetjük, hogy a politikai élet községenként „belterjesen" alakult ki és az összefogó megyei, járási szervezés csak sokkal később egyesíti az erőket és ad központi irányítást. Ennek az a következménye lett megfigyelésünk szerint, hogy az egyes helységek, sőt járások politikai aktivitása között igen nagy különbség van. Erre a felismerésre a főispán által 1945 tavaszán elrendelt adatgyűjtés világított rá. Kivételes szerencseként az összes jelentések megmaradtak és csupán három kisközség adatai nem mutathatók ki, feltételezhetően a körjegyzőség adataiban szerepelnek azok. Ez azt jelenti, hogy a rendkívül érdekes kérdőívre a megye valamennyi, 111 községéből és Szekszárd városból rendelkezünk képpel."

6 223