Tanulmányok Tolna megye történetéből 4. (Szekszárd, 1972)

K. Balog János: Tolna megye felszabadítása • 5

mentén az erdőt megszállva tartottuk. Az én feladatom: a Nyemecki Lupcsa mellett lévő hegyvonulatnak a védelme és biztosítása volt. Március 2-án délelőtt 10 órakor a németek megkezdték a támadást ellenünk 200 emberrel és nyolc aknavetővel. Én segítséget kértem. Kaptam is egy szlovák századot, akikkel az est beálltáig annyira tartottam a vonalat, hogy a németeknek vissza kellett húzódniok a faluba, ha nem akartak ott elpusztulni. Nálam sebesülés, vagy halál nem volt. Ezért elismerést kaptam a vezetőségtől."® Sokan vívtak Pusztai Jánoshoz hasonló csatákat 1941—1945. között, sokan tettek szert hírnévre, megbecsülésre. Amikor az antifasiszta, antihitlerista ellenállásról beszélünk, szükséges a benne szereplő pártok, csoportok, személyek célja szerint — érdemeik elismerése mellett — bizonyos megkülönböztetést tenni. Az ellenállási mozgalom legkövetkezetesebb harcosai a kommunisták voltak, akik a fasizmus elleni harcot következetesen összekötötték Magyarország társadalmi, politikai rendszere megváltoztatásának igényével. Olyan demokratikus berendezkedést akartak, amely alkalmas viszonyokat teremt a társadalmi termelési mód megváltoztatásáért, a szocializmusért folyó harchoz. Mások nem tűztek ki ilyen távoli célokat, nem akarták alapjaiban megváltoztatni az akkori magyar társadalmi és politikai viszonyokat, de a magyar függetlenséget sárba tipró német fasizmust gyűlölték, s ezért készek voltak felsorakozni a következetesebb, progresszívebb célokat maguk elé tűző antifasiszta erők mellé. E csoportoknál könnyű felfedezni a magyar nacionalista telítettségű érzelmet, amely erősen németellenes, hitlerellenes volt. E tény felismerése révén lehet megérteni, hogy az adott magyar politikai viszonyok igenlése ellenére bizonyos társadalmi erők tagadóan léphettek fel a német fasizmussal szemben. Magyarország egyre nyíltabb kizsákmányolása és német megszállása, majd pedig a nyilasok uralomra juttatása kiváltotta a demokratikus és hazafias érzelmű emberek mély ellenszenvét a német fasizmussal szemben és sokakat cselekvésre ösztönzött. A tenniakarástól a tényleges cselekvésig azonban természetesen nem mindenki jutott el. Nehéz volt leküzdeni a tudati bizonytalanságot, a félelmet, és ha ezt megtette valaki, akkor sem biztos, hogy hathatósan cselekedhetett. Nem mindenütt volt arra lehetőség. A cselekvés lehetőségének mértéke változó volt. Ezt tükrözi a szembenállás különböző formáinak jelentkezése is, kezdve az ösztönös tiltakozástól, a kiürítési parancs megtagadásáig, az agitáció szervezésétől a fegyveres ellenállási kísérlet kidolgozásáig. Tolna megye lakossága nem várta tétlenül a felszabadító seregeket. Sok alkalmat talált arra, hogy fékezze, akadályozza a polgári és katonai hatóságok utasításainak, parancsainak teljesítését. Sokat tettek, hogy minél kisebb legyen a megye, a lakosság háborús vesztesége. II. A szovjet hadsereg megérkezé§e Tolna megye keleti és déli határához Tolna megye keleti határát 1944. október 21-én érte el a szovjet hadsereg, amely ezen a napon szabadította fel Baját és a város magasságában elérte a Duna bal partját is.

,c Még ezen a napon a 2. Ukrán Front a Baja környékén 21