Tanulmányok Tolna megye történetéből 4. (Szekszárd, 1972)

Puskás Attila: Történelmi fordulat Tolna megyében 1944-1945-ben • 55

nyék, hivatalok ideiglenes elhelyezése iránt hatósági úton keli gondoskodni. Ezekre az otthontalanokra vonatkozóan a légitámadások következtében hajléktalanná váltakra vonatkozó korábbi rendelkezéseket'

7 keli értelemszerűen alkalmazni. Különleges rendelkezésként kimondták, hogy a 8 napnál rövidebb ideig tartó átvonulás közbeni elhelyezésre a katonai elszállásolásra vonatkozó szabályok érvényesek. A hadműveleti kiürítés főhatósága a légoltalmi kiürítési kormánybiztos lett. akinek feladatává vált a vezérkari főnök irányelvei alapján a kiürítési tervet elkészíteni, felvevőhelyeket kijelölni, szállításról, elhelyezésről és élelmezésről gondoskodni. Pár nappal később az ilyen módon távozni kényszerült közalkalmazottak viszonyait a belügyminiszter szabályozta.''

8 E szerint a hadműveleti kormánybiztos határozta meg, hogy mely közalkalmazott a felvevőhelyen milyen hatóságnál köteles jelentkezni munkahely-kijelölés végett. Ezt az illető köteles volt elfoglalni. Indokolatlan eltávozás esetén a közalkalmazottat a kormánybiztos visszatérésre kötelezhette. Az alispán szeptember 2,5-én adta ki a főszolgabíróknak, a polgármesternek és a jegyzőknek a kiürítési kormánybiztosság részletes rendelkezését.'

5 A kormánybiztos rendelkezése*

50 szerint a vezérkari főnök elrendelte Erdély, a Tiszántúl és az északkeleti országrész hadműveleti kiürítését. A körültekintő rendelkezés — melynek végrehajtása természetesen zökkenő nélkül nem ment — előírta, hogy a felvevőhelyeken az előkészületeket azonnal meg kell tenni a befogadásra, azért, hogy váratlan beérkezés esetén minden személy, szerv, anyag elhelyezhető legyen. „Máris több személyi szállítmány beérkezésével kell számolni Erdély területéről, ahol a hadműveletek alakulása a kiürítési mozzanatokat meggyorsította.'*

1 A rendelkezés a letelepítendőket három kategóriába sorolta: honvédség, a főhatóságok intézményei és polgári lakosság elhelyezése. Ebben az első rendelkezésben a megyét polgári lakosság elhelyezésére nem jelölték ki, — de csak a tervben nem. Katonai alakulatokat Szekszárdra, Tolnára, Dunaföldvárra és Paksra irányítottak Szegedről, Debrecenből és Szolnokról. Az állami intézmények közül Bonyhádra a hódmezővásárhelyi múzeumot, Gyönkre a debreceni református nüsüöksés'et és Szekszárdra több múzeumot, könyvtárat és tanfelügyelőséget helyeztek. A Gyulai Államépítészeti Hivatal Szekszárdra kapott irányítást. Nagyvárad, Nagyszalonta, Békés, Gyoma, Mezőtúr, Hódmezővásárhely, Nagykálió, Szatmárnémeti hivatalai és az egész debreceni környék bírósági hálózata a megyébe került. Békés és Csongrád megye valamennyi járását, Maros-Torda vármegye két járását és Hódmezővásárhely várost utalták Tolna megye területére. A helyi szervek az alispán által kiadott körrendelet alapján igyekeztek a várható menekültek részére helyet előkészíteni. A szekszárdi polgármester két megoldási módot is alkalmazott. Először a hivatalok vezetőinek — a kiadói utasítás szerint 34 személynek — közvetlen levelet írt. Közölte, hogy felsőbb rendelkezés folytán több ezer menekült fog a városba érkezni, akik egyelőre kizárólag tisztviselő emberek és „akik csupán puszta életüket hozzák . .. Hogy a vendéglátók és befogadottak között már előre biztosíthassam a jó egyetértést, szándékom, hogy amennyire lehet mindenkihez olyan menekültet helyezzek, akik azonos, vagy hasonló foglalkozásuk folytán hasonló gondolatvilágban élnek." Felkérte a hivatalvezetőket, hogy szólítsák fel alkalmazottaikat, jelentsék be, ki és hány fő menekültet tudna elhelyezni és mik a közelebbi kívánságaik a menekültekkel kapcsolatban. Közölte továbbá, hogy 1050 igazságügyi tisztviselő, 525 pénzügyi és adóhivatali, 96 közellátási, 39 gabona forgalmi és egyéb 42 tiszt131