Tanulmányok Tolna megye történetéből 4. (Szekszárd, 1972)

Puskás Attila: Történelmi fordulat Tolna megyében 1944-1945-ben • 55

Isépy Andor százados Szekszárdon az erődítési parancsnokság egyik alakulatánál szolgált, mint futártiszt. A laktanyában helyezték el őket. Isépy a Bezerédj utcában lakott egy orvoscsaládnál. Október 15-én a vasárnapi ebéd közben itt hallotta a Horthy-féle proklamációt és hadparancsot. Azonnal eltávozott lakásáról, egy amerikai eredetű géppisztolyt vett magához, melyet hadműveleti területen szerzett egy téves helyen partizánok részére ledobott utánpótlásból. A román átállás időszakát Erdélyben élte át és tudta, hogy a németek a vonalaik mögött fekvő román csapatokat az átállás után azonnal lefegyverezték. Arra gondolt a hadparancs hallatára, hogy a Szekszárdon állomásozó német egységek azonnali fegyveres fellépésével kell számolni. Ügy gondolta, hogy ezt feltétlenül meg kell előzni. Az utcán maga mellé szólított egy arra járó magyar katonát, hogy kísérje és fedezze őt. Az állomásparancsnokságra ment. Ütközben egy németek által megszállt épület előtt látta, hogy ott teljes nyugalom van, arra következtetett, hogy még nem tettek intézkedést. Az állomásparancsnokságon Mentz János főhadnagyot találta. Ö nem hallotta a Horthy-féle kiáltványt. Közölte Isépy vele annak lényegét és az volt a kívánsága, hogy riadóztassák a Szekszárdon levő magyar katonai egységeket és előzzék meg a várható német fegyveres fellépést. Mentz János egyetértett ezzel, bár kockázatosnak tartotta a vállalkozást. Tudta azonban, hogy az állomásparancsnok hol ebédel, elkísérte oda Isépy századost. Az állomásparancsnok, Révhegyi Iván alezredes sem hallgatta a rádiót, így azt neki is Isépy mondta el. Javasolta a százados, hogy amíg a magyar helyőrséget riadóztatják, ő vállalkozik arra, hogy a feltételezhetően szintén étkezdében levő német tiszteket feltartóztatja. Révhegyi alezredes elvben elfogadta Isépy javaslatát és hárman átmentek a magyar tiszti étkezdébe, ahol mintegy 30 magyar tiszt volt együtt. Itt Révhegyi alezredes felszólította Isépyt, hogy ismertesse a hadparancsot, valamint javaslatát. Ezzel a tisztek általában egyetértettek és az állomásparancsnok felhatalmazta Isépyt, hogy az akciót az ő megbízásából hajtsa végre. Mentz Jánossal együtt felmentek a rendőrségre, ott az ügyeletes tisztviselőtől, Terenyi Dezsőtől karhatalmi segítséget kértek. Isépy kikötése az volt, hogy olyan rendőröket adjon, akik nem németbarátok és önként vállalják, hogy szükség esetén fegyveresen is fellépnek velük szemben. A karhatalmat az ügyeletes tiszt némi megfontolás után megadta. Isépy százados mintegy hat rendőrrel és vele levő magyar katonával sietve elindult a mozi mellett volt német tiszti étkezde felé, őt később még több felfegyverzett rendőr követte. Menetközben kioktatta a rendőröket magatartásukra, hivatkozva az erdélyi eseményekre. Ahogy a tiszti étkezde épületébe beléptek és a rendőrök megszállták a bejáratot, egy német őrnagy ugrott ki az egyik szobából és pisztolyt szegezve tiltakozott Isépyék behatolása ellen, főleg az ellen, hogy rendőrök szállták meg a kapubejáratot. Az étkezde legénysége ekkor már fegyverekkel tüzelőállást foglalt el az ablakokban és a folyosón. Csupán pár tiszt tartózkodott ott, a többit feltehetően riasztották. Isépy látta, hogy a németek felkészültek és felmérte, hogy pillanatnyilag hátrányos helyzetbe került. A német őrnagynak azt mondta, hogy az állomásparancsnok rendelkezésére jött és feladata a megváltozott helyzetben a két parancsnokság között közvetíteni. Erre a német tiszt eltette fegyverét és Isépy vei felment az étkezdébe. A rendőrökkel a százados közölte, ha 10 perc alatt nem jön le, a németek letartóztatták és aszerint cselekedjenek. Pár percig tárgyalt a német tiszttel — nem éppen szívélyes hangon —, majd távozott. i 22