Tanulmányok Tolna megye történetéből 4. (Szekszárd, 1972)

Puskás Attila: Történelmi fordulat Tolna megyében 1944-1945-ben • 55

Eközben a rendőrök az érkező és távozó németeket parancsa szerint, lefegyverezték, így amikor a százados lejött, szépszámú német pisztoly volt a rendőröknél. Ezekből egyet eltett. A Garay téren ekkor már felvonultak a németek, géppuskákat állítottak fel és a házak falai mellett tüzelőállást foglaltak el. A rendőröket Isépy bevonulásra szólította fel, maga pedig a fegyveres német katonák között, igen szorongó érzéssel megindult a laktanya felé. A németek fellépése fenyegető volt. A laktanyában a tisztikar már összegyűlt és felkészültek a fegyveres összecsapásra. Arra vártak, hogy felsőbb parancsnokságuktól további utasítást kapnak. Később beolvasták a rádióban Vörös vezérezredes kiigazító parancsát, majd este a Szálasi-féle proklamációt és így tudomásul vették az előállott helyzetet. A rendőrök visszatértek a kapitányságra, ahol letették a németektől elkobzott fegyvereket. Mentz főhadnagy, amikor a rendőrségtől eltávozott további rendőrök kíséretében, szembetalálkozott egy német törzstiszttel a Béla téren, aki feltehetően a város vezetőihez indult. Felszólította, hogy adja át a fegyverét. A német tiszt látta, hogy a körülvevő rendőrök túlsúlyban vannak, fegyverüket lövésre készen tartották, lecsatolta pisztolyát és Mentz lába elé dobta, majd eltávozott. Mentz ezután jelentkezett parancsnokánál, aki ekkor már tárgyalt a német parancsnokkal. Azt az utasítást adta Mentznek, hogy két nap szolgálati szabadságra távozzék el és ne legyen feltalálható. Ez így is történt. Az utcán ugyan megkísérelték őt letartóztatni a németek, azonban a két parancsnok közötti megbeszélésre hivatkozva mégis sikerült megszabadulnia. Az ismert módon alakult a helyzet, a németek megjelentek fegyvereikért a kapitányságon. Ekkor kiderült, hogy egy pisztoly hiányzik — most sikerült 28 év után tisztázni, hogy az a pisztoly volt, melyet Isépy magához vett és meg is tartott. Terenyit emiatt keresték a németek, de végre is a Gestapo pár nap múltán tudomásul vette, hogy egy pisztoly eltűnt. Négy-öt nap múlva Mentz telefonon érdeklődött az erődítési parancsnokságnál, hogy Isépy Szekszárdon tartózkodik-e? Amikor igenlő választ kapott, közölte, hogy a nemietek keresik őt a lefegyverzés miatt. Isépy ezt azonna] jelentette parancsnokának, aki még aznap áthelyezte őt Kőszegre. Ezzel az akció és utóhullámai elcsendesedtek és bár eredménye nem volt, de szerencsére senkire sem hárult hátrányos következmény. Annyi azonban kétségtelen az előadottakból, hogy ha a Horthy-féle kiáltványt nem követte volna Vörös módosító hadparancsa, hanem ezzel éppen ellenkező magatartásra adott volna a vezérkar utasítást, nyilván nemcsak Szekszárdon, hanem az ország egész területén komoly, németek elleni fellépés következett volna be. A Béla téren levő plébánia ablakából is figyelték a téren történteket. Makray prépost a következőket írta a História Domusba: „Szekszárd az október 15-i drámai eseményeket lázas izgaloméban élte át, Megkezdte a rendőrséggel a német haderő szekszárdi egységének lej egy vérzését, de csak a kezdet kezdetéig jutott el. Részben azért, mert a német katonák védelembe helyezkedtek el és így a további lefegyverzés véres áldozatokat kívánt volna, részben mert a Szálasi-párti pécsi hadtestparancsnok az akciót lefújta.'" Egy másik akcióról is van tudomásunk. Október 15-én több gimnazistát és érettségizett leventét ugyanaz a Besenyei Gyula tornatanár, aki március 19-én a laktanyákkal megteremtette az összeköttetést, a leventeparancsnokságra berendelt. Leventepuskával (FÉG) és száz tölténnyel felszerelte őket. A Fürdő123