Tanulmányok Tolna megye történetéből 4. (Szekszárd, 1972)
K. Balog János: Tolna megye felszabadítása • 5
karhatalom. Többen megfogadták tanácsát, s így nem tudták besorozni őket az SS-be. 21 Nagyszékelyben is sorozást tartott 1944 tavaszán az SS. Az ellenszegülőket karhatalom vitte a sorozó bizottság elé, ahol azonban kijelentették, nem akarnak a német hadseregben szolgálni, nem akarnak SS-katonák lenni, s érzésük alátámasztására közösen elénekelték a Szózatot: „Hazádnak rendületlenül légy híve ó magyar." Ennek ellenére besorozták őket, de megszöktek és a magyar hadseregbe léptek be. 22 Bátaapátiból 26 fő szökött meg az SS-sorozás elől és jelentkezett a magyar hadseregbe. Kisdorogon is több mint kétszázan (200) voltak azon a listán, amellyel az SS-sorozással szemben a magyar hadseregbe jelentkeztek. 23 Bonyhádon a cipőgyárban is a „Hűséggel a Hazához!" mozgalom tudatos agitációt fejtett ki, hogy a munkások lépjenek ki a Volksbundból és ne menjenek SS-sorozásra. Itt a mozgalmat olyan személy irányította, aki közel két évtizeden át tagja volt a Szociáldemokrata Párt helyi szervezetének. 24 A. „Hűséggel a Hazához!" mozgalom csak kis részét képezte a Tolna megyében levő antihitlerista ellenállási mozgalomnak. Azzal, hogy tagjai szabotálták az SS-be való bevonulást, vagy ha mégis beöltöztették őket, megszöktek onnan, kétségtelen, gyengítették a fasiszta német hadigépezetet. A germanizációs törekvésekkel szemben a magyar nyelv védelmében léptek fel, az ország függetlenségéért emeltek szót. Ezzel a tevékenységükkel bekapcsolódtak az önálló, független Magyarországért vívott harcba. A szekszárdi antifasiszta szervezkedés Szekszárdon 1944 nyarán egyre határozottabban bontakozott ki egy kispolgári-katonatiszti-paraszti-értelmiségi ellenállási csoport tevékenysége. Ez a csoport elsősorban szervezettségében különbözik az eddig említettektől. A csoport vezetője Senye Sándor tartalékos tiszt, szekszárdi borkereskedő fia volt. Jelentős szerepet játszott a vezetésben Dániel Béla tamási szökött tartalékos szakaszvezető, Pók Imre hivatásos katonatiszt, a gemenci térség védelmére kirendelt egyik magyar egység parancsnokhelyettese, Szabó Ádám szekszárdi kisiparos, kovácsmester, Pásztor Péterné őcsényi asszony, valamint Klézli János szekszárdi dolgozó paraszt. A mintegy öthónapos tevékenységük központja a megyeszékhely, valamint az őcsényi német repülőtér volt, de esetenként eljutottak Dombóvárra és a szomszédos Baranya megyébe is. A mozgalom célját Senye Sándor egy visszaemlékezésében így fogalmazta meg: „Fegyveres ellenállást szerveztünk, amelynek az volt a célja, hogy alkalmas pillanatban megtámadja a megszálló német helyőrséget (Szekszárdon) és megakadályozza a nyilasok és a németek rombolását; elősegítse az üldözött, demokratikus polgárság elrejtését; és a felszabadító hadsereget támogassa mind a fegyveres akciókban, mind pedig a felszabadítás megkönnyítésében." 2 '' írott, pontokba szedett programjuk nem volt. A mindenkori politikai helyzet határozta meg cselekvésüket. Tevékenységük eszmei alapja — és ez volt cselekvésük vezérfonala is — az antihitlerista beállítottság. Elemezve tevékenységüket, a következő főbb pontokba jelölhetjük meg programjukat: — menedéket adni a fasizmus üldözöttjeinek, — tájékoztatni a tevékenységi körükhöz tartozó személyeket a frontviszonyokról, a politikai helyzetről. 11
