Tanulmányok Tolna megye történetéből 4. (Szekszárd, 1972)

K. Balog János: Tolna megye felszabadítása • 5

— felderítés, különösen az őcsényi repülőtérről szerzett adatok továbbítása a szövetséges hatalmak részére, — a kedvező pillanatot kihasználva fegyvereket szerezni, s az addigi illegalitásból kilépve — más fegyveres erők aktív közreműködése mellett — fegyverrel segíteni az ország függetlenségének visszaszerzését, — kapcsolatfelvétel megkísérlése a Duna bal partján állomásozó szovjet felszabadító seregekkel, hogy tájékoztassák őket a Szekszárd és környékén levő német és magyar katonai erőkről. A program megvalósítása nem egyidejűleg jelentkező feladat volt, sőt, amint a rendelkezésre álló adatokból, visszaemlékezésekből megállapíthatjuk, a fegyveres ellenállás megszervezésének gondolata az ellenállási mozgalom kialakulásának első heteiben még fel sem merült. De abban, hogy később ez egyik fontos feladattá vált, közrejátszottak az 1944. október 15-i belpolitikai események, pontosabban szólva a kormányzó proklamációja. Hogyan hajtotta végre az önként vállalt, sok veszéllyel és kockázattal járó feladatokat a Senye—Dániel csoport? A fentebb hivatkozott programcsoportosítás szerint kíséreljük meg a válaszadást. Menedéknyújtás a fasizmus üldözöttéinek A csoport egyik legtudatosabb, legszervezettebb akciójaként értékelhetjük azt a tevékenységet, amellyel segítséget kívánt adni a fasizmus üldözöttjeinek. 1944 második felében munkaszolgálatosok állomásoztak a megyeszékhelyen. Rajtuk kívül lengyel emigráns katonák is voltak a város több pontján elhelyezve. A Senye—Dániel csoport általában naponta, kétnaponként, de ha kellett naponta többször is kapcsolatot teremtett a munkaszolgálatosokkal és a Kaszinóban elhelyezett lengyel emigránsokkal. Hogyan történt a kapcsolatfelvétel? Milyen céllal tevékenykedtek a lengyelek és a munkaszolgálatosok között? Erről részletesen ír visszaemlékezésében Dániel Béla, akinek feladatkörébe tartozott a kapcsolat kiépítése és rendszeres fenntartása: „Senye Sándor közölte velem, hogy feladatom összekötői teendőkből fog állni. Nap mint nap megjelentem lakásukban (Senye Sándor lakásán) és vártam a parancsot, amit mindenkor pontosan végre is hajtottam. Feladatom volt többek között a református iskolába beszállásolt zsidó munkaszolgálatosokkal a kapcsolat megteremtése és fenntartása, a külföldi rádióhírek átadása és ügyesbajos dolgaik elintézése. Ugyanez volt a feladatom a Kereskedelmi Kaszinóban elhelyezett Zsbig kapitány parancsnoksága alatt lévő lengyel fogolytáborban: hangulatuknak, kedélyüknek egyensúlyban tartása és közeli szabadulás reményének elhintése. Ezen felül nap mint nap bejártam a Kereskedelmi Kaszinó utcai frontján felállított zsidó munkaszolgálatosokból fenntartott, illetve üzemeltetett szabók, cipészek és egyéb iparosok műhelyeibe. Itt összebarátkoztam a parancsnokkal, valamint az őrmesterekkel, bűvészelőadást tartottam, nekik és így szabad bejáratom volt a helyiségbe."™ A csoport a rendszeres kapcsolatot azért is fontosnak tartotta, mert a munkaszolgálatosokat meg akarta szöktetni. A szökéseket Szabó Ádám fedezte 12