Tanulmányok Tolna megye történetéből 3. (Szekszárd, 1972)

'.Területünk a tolnai főesperességhez tartozott, amely a Dunától a Kapö-» sig terjedő részt foglalta magába.

75 A megyében törzsökös az Apor, Bikács, Döröcske, Haraszt, Harc, Kemény, Szák, Szente-Mágócs és a Zsadány nemzetség — Karácsonyi szerint — a XIV. század első feléig. De voltak még birtokaik Tolnában a BecseGergely, Bökény, Csák, Héder és Rád nemzetségnek is.

7

" A Sárvíz mentén ezek közül a Szente-Mágócs, a Harc, a Bikács, a Döröcske és valószínűleg az Apor nemzetségnek voltak birtokai.

77 Területünk legdélebbi részei a Szente-Mágócs nemzetség tulajdonát képezték, amelynek ősi fészke Mágócson volt. Itt építették fel Szent Péter tiszteletére szentelt nemzetségi monostorukat is. A később négy ágra szakadt nemzetségből az egyik ág megmaradt az ősi tolnai-baranyai birtokok tulajdonosának.'

8 Karácsonyi János címertani alapon feltételezte, hogy a Szente-Mágócs nemből szakadt ki a györgyi Bodó család, amelynek tagjai a XV. században az ország egyik legbefolyásosabb birtokosaivá váltak. Az előnevet adó Györgyi falu Mágóccsal volt szomszédos — ma puszta Mágócs határában — ez is megerősíti a fentieket.

79 A Bodók fő központja minden jel szerint a XIV. századtól a Sárvíz szigetén fekvő Anyavár lett, amelyhez nagy kiterjedésű birtokok tartoztak.

8

" A Szente-Mágócsok ül. a Bodók földjeivel határos lehetett a Harc nemzetség névadó települése, Harc, a Sárvíz jobb partján.

81 Északabbra ettől, a bal parton a Bikács nemzetség névadó fészkét találjuk. Karácsonyi két Bikács nemzetséget különböztetett meg (Zala, ill. Tolna megyében), amelyek esetleg egy nemzetség két ágát jelentették.

82 A tolnai Bikácsok nemzetségi monostora Madocsán volt, Szent Miklós tiszteletére szentelt egyházzal.

81 A nemzetség egyik tagját 1291-ben említi egy oklevél, birtokaikat 1343ból ismerjük.

85 Van azonban ennél korábbi előfordulás is, 1147-ből (az oklevélben feltüntetett 1145-ös évszám nem. helyes), amely szerint „Magnus Bikach de genere Bikach, Supremus Camerarius noster, siue Magister Tauernicorum nostrorurri" Géza királytól engedélyt kért és kapott nemzetségi monostor alapítására. E célra a király neki — nem közvetlenül a monostornak — a királyi udvarnokok Madocsa nevű földjét adományozta. A több adománylevélből összeszerkesztett oklevelet Karácsonyi és Fejérpataky hamisnak tartotta.

85 Kubinyi András újabb kutatásai viszont valószínűsítik, hogy „A madocsai alapítólevél ránkmaradt példánya a XIII—

XIV. sz. fordulóján több hiteles és különböző korokból származó oklevelek alapján jogigény-biztosítékként szolgáló interpolációkkal bővítve, ill. módosítva jött létre."*

6 A megye északi határához közel eső területeken a Bikácsokon kívül még több nemzetséget találunk. Ezek egyike a Döröcske nemzetség (Drugcha, Durugcha), amelynek egyik tagja volt az a Salamon fia Simon, aki Majs nádor szolgálatában állt, s midőn ura országbíró lett, mellé került alországbírónak. A XIII. század utolsó harmadában ő építtethette a Kapós—Sió egyik kis szigetén a későbbi vár ősét, amelyet róla Simontornyának neveztek el.

87 Karácsonyi az Apor nemzetségről is tudni vélte, hogy területünkön, a Pálfával határos Aporon volt birtokos és nemzetségi monostora is ott épült, a Boldogságos Szűz tiszteletére, az Ágoston-rendi kanonokok számára.

88 De valószínűbbnek látszik Csánki Dezső és Rupp Jakab feltételezése, tudniillik, hogy a monostor a Szekszárdtól Ny-ra fekvő Aparon (ma Aparhant) volt.

89 A kérdést végérvényesen újabb okleveles adatok fölbukkanása, ill. egy Aparhanton 60