Tanulmányok Tolna megye történetéből 3. (Szekszárd, 1972)

végzendő terepbejárás s az ottani templomnak, valamint környékének ásatása oldhatná meg. Annyi azonban valószínűnek látszik, hogy a Pálfa melletti Aporon és Kosdon is birtokos volt az Apor nemzetség.

90 Anonymus a fenti Tolna megyei nemzetségeket nem említette, viszont két birtokos családot emel ki, a két megye határán birtokos Vajtát (Boyta, a quo genus Brugsa descendit), aki Árpádtól a Dunántúl D-i részének meghódítása fejében Vájta földet kapta (terram magnam uersus Saru cum populo non numerato, que usque modo nuncupatur Boyta).

91 A másik, Anonymus említette nemzetség Ete fia Öd nemzetsége, amely Vajtával együtt indult Százhalomtól a D-Dunántúl elfoglalására és Szekcsőnél építette föl várát.

92 Ete nevét a Sárközben Ete falu őrizte meg, amelyet először a XIV. század végén említett egy oklevél, amikor földesura a váci káptalan volt.

93 Az alábbiakban D-ről É felé haladva járjuk végig a Sárvíz mentét a tárgyi emlékeket és az írásokat vallatva a terület Árpád-kori településtörténetéről. Vidékünk települései az Árpád-korban kivétel nélkül faluszerűek voltak. A későbbi időkben sem indult meg a mezővárosi fejlődés (a Sárköztől eltekintve) a Sárvíz mentén, kivéve Simontornyát és Szekszárdot. A településrendszer kialakulására és fejlődésére általánosságban érvényesek Szabó István alapvető megállapításai.

94 A régészeti terepbejárás és az okleveles adatok egyeztetése alapján a faluhálózat aránylag sűrűnek mondható.

95 A települések nagysága terepbejárásaink alapján 80—100x150—200 m volt. Azonban ez a szám természetszerűen meglehetősen pontatlan, mivel a szántás által — meglehetősen egyenlőtlenül — megbolygatott területen legfeljebb hozzávetőleges becslés volt lehetséges. Továbbá egymástól 100—1000 m-re fekvő településnyomok esetében nem tudtuk azt eldönteni, hogy egyetlen falunak egy név alatt szereplő részei, vagy önálló, eltérő nevű települések. A patakok által elválasztott, egymástól alig nyíllövésnyire fekvő dombhátak széjjelszántott házmaradványairól sem tudtuk terepbejárások alapján eldönteni, hogy egyidőben fennálltak-e, vagy odébb-odébbvonuló néhány család életének tanúi-e.

96 Területünk legdélibb pontján, a szekszárdi dombok egyikén magasodtak az 1061-ben alapított szekszárdi apátság falai. Ablakaiból derült időben akár Kajdacsig elláthattak É felé. Az Árpád-kor végén a konvent már tekintélyes hiteles hely volt. A megye többi kolostora meg sem közelítette gazdagságban, hatalomban.

97 A szekszárdi dombokhoz Ny-ról érkező Sárvíz egyik nagy kanyarulatánál találjuk a ma Szekszárd—Palánknak nevezett települést. A Palánk név ugyan a török korban itt állott erődítményre utal, de a területen már az Árpád-korban is létezett település. Erre utalnak az itt talált agyagedény-töredékek, amelyek között cserépüstök darabjai is előfordulnak.

98 A palánki Szentmiklós dűlő talán egy középkori falu emlékét őrzi, amely temploma védőszentjétől kapta a nevét. Mindenesetre valamilyen Árpád-kori településre vallanak az itt talált cserépüst-töredékek.

99 Tovább, északabbra, ott, ahol a Sárvíz addigi É—D irányú futása után nagyot kanyarodva K-nek fordul, feküdt Agárd, melyet Agár néven is említettek az oklevelek.

100 A falu a Sárvíz mentén a szekszárdi apátság legészakibb birtoka volt.

101 Rosner Gyula 1967-ben végzett ásatása során talán az Árpád-kori Agárd falut és templomának maradványait találta meg. A tempfi!