Tanulmányok Tolna megye történetéből 3. (Szekszárd, 1972)

kivetési rendszerével próbáit hatni a nemességre, amikor úgy rendelkezett, hogy „ha a kivetésnek a rendek ellenállnak, a nemesi felkelést kötelezővé és évenkinti hadgyakorlattá alakítja át."

3 Akciója azonban a nemesek ellenállásán megtört. Erőszakkal fellépni velük szemben viszont már nem maradt ideje. így a XVIII. század folyamán a reguláris katonaság az udvar korlátlanul felhasználható eszköze lett, míg az inszurrekció teljesen elvesztette politikai jelentőségét, katonai értékét és végeredményben — ha változó szempontokkal is — alapjában véve a bécsi udvar és a magyar birtokos nemesség nagyon is reális alapokon létrehozott érdekszövetségének egyik eszközévé vált. Ez a szövetség mindvégig, amíg a felkelési kötelezettség fennállott, reakciós célokat szolgált, meghosszabbítva a Habsburgok uralmának és a feudális rendnek a fennmaradását. A felkelés korszerűsítésének ilyen módon való megkerülése, a kérdés megoldásának elhanyagolása az udvarra és a nemességre egyaránt akkor boszszulta meg magát, amikor a napóleoni háborúk idején 1797-től kezdve több ízben is tényleg sor került az inszurrekció összehívására. Az udvar ugyanis a felkelésben ekkor nem kapott teljes értékű hadsereget, a nemesség pedig nem tudott a Habsburgok politikájára olyan befolyást gyakorolni, amilyet egy akcióképes inszurrekcióval a háta mögött feltétlenül megtehetett volna. Tanulmányunkban ezekkel, a napóleoni háborúkban összehívott, nemesi felkelésekkel kívánunk foglalkozni. Felsoroljuk azokat a kényszerítő hadi eseményeket, amelyek a nemesség fegyverbeszólításait indokolttá és szükségessé tették. Nagy vonásokban idézzük az országgyűlésnek a felkelés egybehívására vonatkozó határozatait, a felikelő had parancsnokságának azokat az országos érvényű rendelkezéseit, amelyeket a megyei felkelő csapatok létszámának a megállapításával, felszerelésével és hadbaindításával kapcsolatban adott ki. Viszont részletesen számolunk be arról, hogy Tolna megye nemessége miként vett részt e felkelésekben, miként alakult ki a szervezés rendszere a nemesek számbavételéről, a hadkötelezettség megállapításáról és a létszám felosztásáról. Hogyan gondoskodott a megye az inszurrekció során a csapatok kiállításáról, azok felszereléséről, fegyverrel való ellátásáról és a felmerülő költségek fedezetéről. Különösen az 1809. évi felkelés történetét ismertetjük kimerítően, tekintve, hogy csak ez egyetlen alkalommal került sor a nemesi csapatok harci bevetésére is és így megtudhatjuk pontosan, milyen volt a hadbaindult sereg felszerelése, ruházata, fegyverzete, fegyelme, magatartása és végül szereplése az ütközetben. A magyarok részvétele a napóleoni háborúkban Az 1796—1814-ig tartó francia háborúkban a magyarok egyrészt mint a császári sorhad ezredeinek katonái, másrészt mint a nemesi felkelés tagjai vettek részt. A magyar korona tartományainak uralkodó osztályai — érdekközösségben a bécsi udvarral — ezekben a háborúkban 20 év alatt közel egymillió katonát és több, mint 30 millió forintot biztosítottak a Habsburgok forradalomellenes céljaira.

4 A rendek mindjárt az 1796. év novemberében Pozsonyba összehívott országgyűlésen Napóleon ellen 50 000 újoncot, 10 000 lovat, 20 000 ökröt, 2 400 000 mérő gabonát és 3 660 000 mérő zabot szavaztak meg a királynak, 94