Tanulmányok Tolna megye történetéből 3. (Szekszárd, 1972)

Az apátság épületéből napjainkra csak a templom nyugati homlokzatának toronypárja közül a D-i maradt épen két emelet magasságban.

152 1721ben történt canonica visitatio szerint még a templom és a mellette épült kápolna épen állt.

163 A kápolnáiban Rómer Flóris evangélistákat, ül. azok jelvényeit ábrázoló falfestményeket tételezett föl.

154 Az apátsághoz tartozó halastó helye még 1866-ban ismeretes volt.

155 1965-ben a templom környékén vízvezeték ásásakor csontok és falmaralványok kerültek elő.

156 A jelenleg látható maradványok alapján a madocsai apátsági templom a háromhajós, két homlokzati tornyos szerzetesi egyházak (bencés típus) közé tartozik. Ásatások és falkutatás hiányában bizonytalan, hogy a ma látható maradványok az első, még a XII. században épült templomhoz tartoztak-e. Mindenesetre a Bikács nemzetség monostora akkor is több figyelmet érdemelne a régészek és művészettörténészek részéről, ha nem a XII. század második feléből származó, a lébényi templomot megelőző „őstípus" lenne is. A települések története a XIV—

XV. században Területünk XIV—

XV. századi településtörténete, amelybe beletartozik a XVI. század eleji két és fél évtized is, általában sokkal adatgazdagabb, mint az előző századok. A tömegessé váló okleveles gyakorlat következtében egy-egy településről nem vagyunk kénytelenek egyetlen adattal megelégedni és nem kell minduntalan a visszakövetkeztetés bizonytalan útját járnunk. Vidékünk késő középkori történetéről először egy áttekintő képet rajzolunk, hogy az ezt követően településenként részletezett anyag áttekinthetővé váljék. Királyi város nem volt az egész megyében a középkor folyamán, de mezővárost (oppidumot) ezzel szemben szép számmal találunk, Csánki Dezső szerint összesen huszonegy volt.

157 Ezek közül a legtöbb a megye Ny-i részére esett, szám szerint tíz. De a legfontosabb hat-hét a Duna mellett volt. A Sárvíz mentéhez csak hármat számíthatunk, Szekszárdot, Simontornyát és Étét. Börd lehetne a negyedik, de önállóságát hamar elvesztette és Simontornyába olvadt bele. Csak az egyetlen Györköny az, amely sem a Duna, sem a Sárvíz mentéhez nem tartozott.

158 Tanulságos a várak megoszlását is szemügyre venni! A Csánki által felsorolt tizenhárom várból kilenc, tehát a döntő többség, a megye nagyobb, Ny-i részére esett. A Dunánál egyedül Tolnavárt találjuk, amiről egyelőre nem tudjuk, hogy vár és fallal körülvett város együttese volt-e, vagy csak az utóbbi. A Sárvíz mellett Anyavár és Simontornya volt a két vár.

159 A kolostorok száma időszakunkban elérte a tizenhármat, ebből a megye nagyobb, Ny-i részére jutott hat (valamennyi jelentéktelen), a Sárvíz mentére kettő — Szekszárd és a XVI. század elején alapított simontornyai rendház. A Dunánál öt feküdt: Földvár, Madocsa, Báta és Cikádor, valamint Tolna. Madocsa egyre inkább hanyatlóban volt, Szekszárd viszont mindvégig kiemelkedett a többi közül, mint a K-Dunántúl egyik legfontosabb hiteles helye. Csak Báta mérhető némiképp hozzá a Szent Vér ereklyével kapcsolatos zarándoklatok révén. 5 Tanulmányok Tolna megye történetéből 65