Tanulmányok Tolna megye történetéből 3. (Szekszárd, 1972)
és Pálfát. Utóbbi a középkorban Pálfalva néven ismert, neve legkorábban egy XV. századi oklevélben fordul elő. 139 A Sárvíz túlsó partjára átmenve, kissé délebbre Pálfalvától volt Bikács, a Bikács nemzetség ősi fészke. 140 A tihanyi apátság 1211-i birtokösszeírc levele szerint Bikács és Martos — utóbbi apátsági birtok — lakói közös határban éltek. 141 Egy 1390 körül készült (1091-re hamisított) oklevél szerint Bikács Martostól É-ra feküdt. 142 A Sárvíz Tolna megyei szakaszát az Árpád-kor vége óta a simontornyai vár zárta le, amelynek legkorábbi alakjáról csak találgatásokba bocsátkozhatunk, míg Lócsy Erzsébet 1960-ban megkezdett ásatásai eredményeit nem közli. 143 A Sárvíz mente Árpád-korának leírása után egy földrajzilag ugyan ehhez közvetlenül nem kapcsolódó, de az itteni birtok-, ill. hatalmi viszonyok megértéséhez fontos Duna menti helyet kell megemlítenünk, Madocsát. Mint a fentiekben már említettük, Madocsán volt a Bikács-nemzetség monostora. Kubinyi András újabb megállapításai alapján kétségtelennek látszik, hogy a XII. században alapították a monostort. 144 Madocsa sorsának szemmel kísérése nem csupán egyháztörténeti jelentőségű, hanem a Bikács nemzetségre is hasznos adatokat szolgáltat. 145 Mint a magánkegyúri monostorépítés egyik korai példája is figyelmet érdemel, mert eddig művészettörténeti szempontból még nem foglalkoztak vele. 146 Az első adományként Bikács a monostorépítés számára Madocsát, a királyi udvarnokok földjét kapta, majd a XIII/XIV. század fordulóján a második adományként már a monostor Kormot, Tolna várhoz tartozó földet, Egyed udvarnok földjét és a Duna menti Körtvélyt kapta. A harmadik, a másodikkal közel egyidőben keletkezett adományban a fentieken kívül még Kwachfalua-t, Harangoza-t, Bezedespalkutha-t, Naghtelek-et, Budichkwlese-t találjuk és Egyed udvarnok földjének a neve is megváltozott, Egedkelese lett. 147 Kétségtelen, hogy nagyhatalmú és befolyásos nemzetség lehetett a XII. században a Bikács és jó szolgálatokat tehetett a királynak, hogy nem lekicsinylendő kegyben részesült monostoralapításkor. A Bikács nembeli Magnus határozott okból és pontos céllal alapíthatta a madocsai rendházat. A XII. század közepén ugyanis a magyarság között is éppen hogy csak megszilárdult a kereszténység. Nem lehetett tehát közömbös az, hogy egy besenyő terület (ahol valószínűleg sokkal gyengébb volt még a keresztény hit, mint másutt) ura — talán maga is besenyő származású, neve és birtokának helye alapján — monostort szándékozott alapítani. Bikács nembeli Magnus részéről ez a szándék mintegy demonstráció lehetett a keresztény hit és a király monostoralapító tevékenysége mellett. A hely kiválasztása sem lehetett a véletlen műve. Madocsa, mivel a Duna mentén feküdt, központibb, kedvezőbb fekvésű helynek ígérkezhetett, mint a nemzetség Sárvíz menti birtokai. Madocsa már Szent István korában fontos halászóhely volt, főleg a Duna legnagyobb halát, a kedvelt vizát fogták itt nagy számban. 148 A falu dézsmát fizetett a zalavári apátságnak is. 149 Nem hagyható figyelmen kívül Madocsa révje sem, amelyre már az 1090. körüli bakonybéli összeírás utalt. 130 A kedvezőnek ígérkező helyen kezdetben nyugodtan erősödhetett a monostor. Teljesen felépülhetett és tekintélyre tehetett szert már 1225-re, ugyanis ebben az évben a pápa Benedek-rendi káptalan tartására jelölte ki Madocsát. 151 64
