Tanulmányok Tolna megye történetéből 3. (Szekszárd, 1972)

Öyörffy érdeme a besenyőkre vonatkozó források tartalmi csoportosítása is, amely helytállónak látszik s már önmagában is sok kérdést megold.

59 Vizsgáljuk meg először, hogy mikor költözhettek be a K-Dunántúlra a besenyők és területünkön találtak-e már előttük is ott élt lakosságot. Már a régebbi történeti irodalomban is többen érintették ezt a kérdést, a krónikákra, Anonymusra, stb. hivatkozva."

0 Ezek a források azonban nem döntik el egyértelműen, hogy nagyobb tömegű besenyő betelepedés — legalább néhány évtizednyi pontossággal — mikor mehetett végbe. Általában ma is meglehetősen bizonytalan az ország egyes területei besenyő betelepülésének időrendje. Véleményünk szerint a kérdést két tényező döntheti el: Egyrészt, hogy a magyar honfoglalás valóban elsöprő erejű besenyő támadás következménye volt-e (mi az igazság a támadás ill. annak mértéke és pusztítása körül), és ezzel kapcsolatban lehettek-e már a honfoglaló magyarok között is besenyő töredékek, amelyek megőrizték különállásukat? Másrészt mikor vált a besenyőség helyzete tarthatatlanná a K-európai steppéken és mikor voltak kénytelenek befogadásukat kérni a Duna mente államaiba?

61 Ezzel kapcsolatban egyes időszakokban Bizánc vagy Magyarország ígérkezett-e előnyösebbnek számukra betelepedésre? Fenti kérdések eldöntése nem lehet feladatunk, viszont hangsúlyoznunk kell, hogy ezek megoldása nélkül hazánk egy-egy területére vonatkozó vizsgálatok kissé a levegőben lógnak. Viszont bármilyen ellentmondásos is, először mégis Magyarország egyes vidékein élő besenyőség településtörténetét szükséges behatóan ismerni ahhoz, hogy — részben ennek segítségével — koronkénti betelepülésük irányait és időrendjét tisztázhassuk. A fenti kérdésekre Kniezsa István alábbi feltevése kiindulópontnak, ill. magyarázatnak nagy vonalakban elfogadhatónak tűnik: „A besenyő szállások korát általában a XI. századra kell helyeznünk, mert a besenyő jövevények zöme minden bizonnyal az űzőktől szenvedett vereség utáni menekültekből állt. Egyes csoportjaik azonban már korábban is kérhettek bebocsátást. így valószínűleg még a X. század végéről származnak a fejér- és tolnamegyei besenyő telepek. Az a körülmény ugyanis, hogy ezek a telepek fejedelmi szállásterület közepén helyezkednek el, arra látszik mutatni, hogy még akkor keletkeztek, amikor az uralkodó még nem tette rá kezét a törzsek által el nem foglalt területekre."*

2 A Sárvíz mentén viszonylag nagyszámú besenyő élhetett egy tömegben, mert feltételezhető települési körzetükben „besenyő" ill. ilyen tagot is magába foglaló helynév-összetétel — amely kis, elszigetelt népességre utalna — a településcsoport peremeit kivéve nem fordult elő. Viszont vannak törökös helynevek és földrajzi nevek.

03 Bár utóbbiak kisszámúak, de ennek oka, hogy alig egy-két határ járó oklevelet ismerünk a területről — melyekben tömegesen találhatnánk földrajzi neveket —, a mai dűlőnévanyag pedig, úgy tűnik, néhány kivételtől eltekintve török kor utáni.

64 A Sárvíz mentén feltűnő az elnevezések között az állatnévre utaló településnevek viszonylagos gyakorisága: Fejér megyében pl. Tinód, Tolnában Bika, Bikád, Bikács, Báránd, Kösd, stb. Nem állítjuk, hogy ezek mindegyike közvetlenül állatnévből keletkezett, települést jelölő név lenne. Egy részük bizonyára személynévi közvetítéssel vált azzá.

65 Csoportos előfordulásuk azonban nem lehet egyszerűen a véletlen műve. Továbbá a besenyők életmódjára vonatkozó adatokat látszanak megerősíteni a nevek — vagyis egy elsősorban 58