Tanulmányok Tolna megye történetéből 3. (Szekszárd, 1972)

körül besenyőket, a XII. században pedig kunokat telepítettek."® A Mecsek északi lejtőin és attól északabbra pedig számottevő szláv telepsor lehetett (Kapornok — Mágocstól délre, Kesztölc, Pilis, stb.) — több helynév utal a szlávok sárközi ottlétére is.

49 A honfoglaló törzsek némelyikének birtokaira utaló helynevek viszont elsősorban a megye Ny-i részén maradtak ránk — Kniezsa szerint például Nyék (=Alsónyék, Felsőnyék), Kér (=Tótkér, Borskér, Kérszád), Keszi (=Tótkeszi, Keszőhidegkút).

50 A IX—

X. századi régészeti leletkataszter adatait figyelembe véve a honfoglalók megtelepülésére mutató temetkezések nyomait megtalálták a Sárvíz mentén a Sárközben és a Dunánál.

61 A Duna-parton füzérként húzódnak végig ezek a temetők, de a leletanyag kivétel nélkül szórvány, ezért messzemenő következtetésekre nem ad lehetőséget.

62 A Sárközből honfoglaló lelet Öcsényből és Decsről ismeretes. De ásatási dokumentációjuk és a leletanyag a II. világháború alatt elpusztult.

53 A Sárvíz mentén Szekszárdtól Rácegresig huszonegy helyről ismerünk a IX. századtól a XI. század elejéig keltezhető régészeti anyagot, szemben a Duna menti hat lelőhellyel.

54 A viszonylag nagy szám ellenére kevés a hitelesen megfigyelt sír, itt is többnyire csak szórványokkal, vagy a II. világháború alatt elpusztult anyagokkal dolgozhatunk csak. Ezért a terület honfoglalás koráról nem tűnnének megalapozottnak további következtetések. Vidékünk Árpád-kori településtörténetének egyik fehér foltja a besenyő szállások kérdése. Mióta Jerney János ezt a K-i eredetű népet a tudományos köztudatba — minden addigi említésüknél jobban kihangsúlyozva 121. hatásosabban — bevezette,

55 számosan írtak erről, a magyarság történetében feltehetően nagy szerepet játszott népről.

58 A magyar kutatásiban a besenyők körüli vita kiindulópontja a hazánkba való beköltözésük idejének meghatározása, a bevándorlás iránya, mértéke és főleg elhelyezkedésük, továbbélésük kérdése körül élesedett ki. Ezekre a problémákra megnyugtató választ eddig nem kaptunk. A legbiztosabb alapokat mindmáig Györffy György három évtizede írt tanulmánya adja.

57 Területünkről ebben a következőket jegyezte meg:„5. Sárvidék. A legnagyobb összefüggő okleveles besenyő telepcsoport a Sárvíz két oldalán. Körülbelül harminchárom Fejér és Tolna megyei helyet sorolhatunk ide... A rájuk vonatkozó okleveles adataink a XIII. és XIV. századból keltek. Érdekes, hogy besenyő nyelven elnevezett dűlő- és pataknevet eddig itt nem sikerült kimutatni. Az itt élő besenyőség, — különösen a Tolna megyei részeken, — nem lehetett nagyon nagy számú. Besenyő személynévből keletkezett helynév azonban elég sok van. Pl. Aba, Töbörcsök, Örs, Alap, Cece, Vájta, stb. 6. Sárközvidék. A korai besenyőségnek tekintélyes kiterjedésű településterülete húzódik itt le a Dunamenti mocsarakban; központja körülbelül a inai Sárköz... Az itt lakó besenyőség már a XII. század folyamán teljesen elmagyarosodhatott "

5& Györffy település- és társadalomtörténeti következtetésekbe nem bocsátkozott. Viszont a besenyő törzs- és személynevek, az ezekből képzett helynevek és magának a besenyő nyelvnek meghatározása terén sok újat adott. Bár egy-egy név besenyő volta melletti érvelése nyelvészetileg és történetileg nem minden esetben meggyőző. Lényegében ma sem ismerünk olyan „kivétel nélkül érvényesülő" szabályosságokat, amelyek eldöntenék, hogy egy törökös névkörnyezetben melyik a valóban besenyő név, ill. mennyiben takar ez valójában besenyő népességet. 57