Tanulmányok Tolna megye történetéből 3. (Szekszárd, 1972)

á paksihoz. Kölesden át a Tamási felől érkező veszprémi út vezetett Tolna mezőváros felé a vámon át (89. sz.). A főbb utakon kívül természetesen voltak kisebb jelentőségű, csak egyes falvakat összekötő utak. Ezek emlékét a határjárások tarthatták volna fenn. Sajnos azonban éppen ezek az oklevelek maradtak ránk a leghiányosabban. Jobb híján így kénytelenek vagyunk a legrégibb térképeinken jelzett utakról valószínűsíteni, hogy irányuk nem tért el lényegesen a középkoritól. Ejtsünk néhány szót a vízi közlekedésről is. A Mezőföld belsejének természetes tengelye a Sárvíz, amit nyilván a középkori eleink is észrevettek már. Tényleges szerepéről azonban adatok hiányában sajnos csak tapogatózhatunk. Hajózható szakaszának hossza, mélysége forrásaink jellege következtében valószínűleg soha nem lesz kideríthető.

46 Legtöbbet viszonylag a révekről tudunk. Fehérvár alatt, Fövénynél (Fuen) még híd is volt és vámos helyként szerepelt 1400-ban." Délebbre az átkelésre legkedvezőbb hely ezután Cece és Simontornya között volt — mint ez a fentebbi természetrajzi leírásból is kiderült. Nem lehet véletlen tehát már ezért sem a simontornyai vár helyének megválasztása. Itt összpontosultak a helyi és helyzeti energiák. Az úthálózatból következőleg ettől D-re Bikácsnál, Nagydorognál és Kölesdnél lehetett nagyobb forgalmú átkelőhely a Sárvízen, majd Szekszárd környékén. A földrajzi kép ismeretében nem csodálkozhatunk, hogy a középkori Tolna megye központjai a Duna mentén helyezkedtek el: Tolna, Földvár, Fadd, Paks, Báta, ill. a megye Ny-i részén: Tamási, Ozora, Döbrököz, stb. A Sárvíz mentén — Simontornyát és Szekszárdot kivéve — mezővárosi fejlődés nem indult meg (a sárközi, eltérő adottságú részeket külön számítjuk). Simontornya, fekvésén kívül országos hírű és hatalmú birtokosainak köszönhette fejlődését. Szekszárd tekintélye inkább egyházi vonalon és az igazságszolgáltatásban érvényesült, hiteles helyi tevékenységet folytató királyi alapítású apátsága révén. Viszont Simontornyával ellentétben soha nem volt természetes központ. A hiteles helyi tevékenységből eredő forgalom gazdasági, ill. településfejlesztő jelentősége elhanyagolhatóan kicsi volt. Egyébként érdekes, hogy nagy forgalmú kolostori hiteles helyeink körül máshol sem fejlődtek ki városok ill. nagyobb települések (lásd: Jászó, Lelesz, Pannonhalma, Zalavár, Somogyvár, Tihany, stb). Forrásaink csekély száma nem teszi lehetővé a természeti földrajzi kép és az útviszonyok stb. időfoelileg tagolt bemutatását, ami vigyázatra int. A Sárvíz mente X — VIII. századi településtörténete A honfoglaló magyarság Tolna megyei megtelepedését kevés nyom jelzi. Nehéz lenne eldönteni, hogy ebben a tényben mennyire játszik közre a kutatás hiánya. Kniezsa István — főleg nyelvészeti adatok alapján — azt állította, hogy „ ... nagyon gyéren lehetett megszállva a Mezőföldnek (azaz Fejér megye déli, valamint Tolna megyének északkeleti területe, keleti, a Sár és a Duna között húzódó száraz lösszel és homokkal borított) területe, amelyre a XI. század 56