Tanulmányok Tolna megye történetéből 3. (Szekszárd, 1972)
XVÍI— XIX. században. Kézirat. A tanulmány nyomása alatt jelent meg Lengyei Alfréd: Az egyházi nemesi község önkormányzata és igazgatása a feudalizmus alkonyán c, értekezése a „Tanulmányok a magyar helyi önkormányzat múltjából". Budapest, 1971. 145—174. 9. A gyakorlatra 1. 1234. Mon. Eccl. Strig. I. 305, 1235. Fejér: IV/1. 25, Hazai Okmánytár: VIII. 426., 1262. Mon. Eccl. Strig.: I. 474., 1284. Mon. Eccl. Strig. II. 178., 1360. Pannonhalmi Rendtörténet VIII. 342., Holub: 7. 1. 10. Az újkorban az egyházi nemesítés már adománylevéllel történt. Ezeknek számos példányát őrzik az esztergomi érseki levéltár protocollumai. Az alábbiakban magyar fordításban közölt adomány le vél megvilágítja az egyházra való visszaháramlás és az újraadományozás országosan szokásos jogi formáit (A fordítás dr. Simon Sándor munkája): „Mi, Kollonics Lipót, Isten irgalmából a római szent egyház bíborosa, emlékezetébe ajánljuk, jelen levelünk tartalmával jelezve mindenkinek, akit,illet, hogy mi figyelembe és szemügyre véve Becsedy István hűségét és azon hű szolgálatait, amelyeket ő mind őszentfelségének, mind a mi elődeinknek, a kegyeletes emlékezetű néhai esztergomi érsekeknek, következőleg az esztergomi érsekségnek is hűségesen adott és szolgáltatott, és amelyeket — mint megígérte — a jövőben is hasonló állhatatosságával fog megadni és szolgáltatni, egy teljes-egész nemesi telket, amelyik érseki tulajdonunkban van Udvaron, Komárom megyében, és (amely) verebélyi egyházi nemeseink székéhez tartozik; amelyet ugyanazon Becsedy István egy bizonyos Végh (szintén) Istvántól, a szokásos szavatolással meghatározott, mégpedig nem megvetendő pénzösszegen és pénzösszegért ezekben az elmúlt években és időkben zálogul birtokba vett és jelenleg is birtokol; ez a Végh István az imént-mondott Becsedy Istvánt szavatolni iparkodva, a (kellő) időben és az előbb-mondott egyházi nemeseink jogainak fölülvizsgálására általunk rendelt bizottságnak, vagyis a nyolcados bizottságnak színe előtt, személyesen megjelenve, bizonyos megfelelő dolgokat bemutatott ugyanazon adományozásról, amelyet egykor a Rácz családra, de csak a finemen, ráruháztak és kiadtak, és azt vallotta, hogy ő a mondott Rácz család női nemének embereitől származik; ellenben azt állítva, hogy a fi-nem is még életben van, határidőt is nyert ezen állításának bizonyítására (e határidőt az előbb említett bizottságunk tűzte ki e dologban); amely (határidőnek) elérkeztével ugyanazon Végh István kétségkívül nem bízva a saját jogában, és netán az imént-mondott meghatalmazott bizottságunk lekicsinylésére, sem maga által személyesen, de e célra kiküldendő embere által sem jelent meg, és ilyenképp az annyiszor említett Bizottságunk által makacsságban elmarasztaltatva és megterheltetve, örökségének és jogának előbbi követelésétől — ha effélének birtoklását az előbb említett nemesi telek tekintetében remélhetett is — a követeléstől törvény szerint és nyilvánvalóan elesett; továbbá teljes-egész érseki jogunkat, amit az előbb-mondott nemesi telek dolgában az előbb-fölhozott makacsságba-esés erejében, vagy bárhogyan másképpen és bármilyen utakon-módokon-indokokon elismerten bírunk, és az (a nemesi telek) ilyenképpen ránk-háramlottnak tartatik, ugyanazon nemesi teleknek — amellyel a felső részen tisztelt Boncs András telkes nemesnek, az alsó részen pedig a gondos Miklós... jobbágynak, érseki (embereinknek) házai szomszédosak és határosak — hasznosságaival és bárminemű tartozékaival együtt, ti. szántható földeivel, megművelt és megműveletlen földeivel, rétéivel, legelőivel, szénásaival, kaszálóival, erdeivel, ligeteivel, vizeivel, fo41