Tanulmányok Tolna megye történetéből 3. (Szekszárd, 1972)

lyóivai, mocsaraival, víz-iefolyóivaí együtt, általában pedig akármilyen dolgaiknak és tartozékaiknak összességeiben, bármilyen néven szokták is hívni (ezeket), igazi határkövei és meglévő régi határai alatt, amik jog szerint és régtől fogva ugyanazon (nemesi telekre) vonatkoznak, és hozzá kell tartozniok, az előbb említett Becsedy Istvánnak és már-megszületett és születendő fiainak meg valamennyi, de csak férfi-nemen lévő örököseiknek — mindazáltal azon terhek és kötelezettségek alatt, amelyekkel az előbb-említett többi verebélyi egyházinemesünk is, nekünk meg az előbb-mondott esztergomi egyházunknak örökre kötelesek maradtak — örök jogon és visszavonhatatlanul való birtoklásra és egyben bírásra oda fogjuk adni, ajándékozni, adományozni, sőt odaadjuk, ajándékozzuk, adományozzuk, e levelünknek, amelyet saját kezünk aláírásával és használatos függő pecsétünk erejével megerősítettünk, érvényessége és tanúbizonysága által. Kelt mailbergi perjelségünk és (lovagrendi) javadalmas szerzetházunk udvarában, Bécsben, Ausztriában, az Űr 1699. éve május havának 1. napján, érsekségünknek pedig negyedik évében." (Észt. Pr. Lt. Arch. Saeculare, Acta Prot. Prot. L.) 11. ÁUO. VII. 67. v. ö. Szentpétery: i. m. 656. n. 12. Fraknói: 41. 1. 13. „nusquam alias in regno nostro alicui possint famülari", 14. 1272. aug. 1. Mon. Eccl. Strig. I. 603—604. v. ö. Mályusz Elemér: A magyar köznemesség kialakulása. Századok, 1942. (LXXVI) évf. 407—408. 11. 15. Bónis: 192. 1. 16. 1271. ÁUO. VIII. 352, 1307. Zala vármegye története. Oklevéltár. Budapest, 1886. I. 126, 1318. u. ott 146. Előfordul kivételesen ellenkező is: a püspök a nemes serviensek kérésére feloldja őket prediális kötelezettségek alól. 1274: Cod. Dipl. IX. 7. 688—9. 1327-ben Henrik veszprémi püspök egy keszői nemest, aki birtokaira elővételi jogot biztosít a veszprémi egyháznak, nemes jobbágyává fogadja s megígéri, ha ő, vagy utódai nem biztosítják a kikötött szabadságot, az egyházi nemes birtokostól kiléphet az egyház szolgálatából. (Veszprémi Regeszták 175.) 1343-ban Meskó veszprémi püspök megengedi, hogy 2 újonnan felvett nemesi jobbágy, ha ő vagy utódai az adományozás során kijelentett engedményeket nem tartaná be, vagy a nemesek önként akarnának távozni, elmehetnek és az általuk létesített építményeket elvihetik. (Veszprémi Regeszták 382.) 17. A füssi prediális nemesek I. Ferdinándtól 1550. március 8-án kapott szabadságlevél szerint ugyanazokkal a jogokkal, szabadságokkal, kiváltságokkal és mentességekkel éltek, mint Magyarország többi nemesei, ezt azonban a valóságban csak bizonyos korlátokkal gyakorolhatták. (Az oklevelet közli Miklósy Zoltán: A Pálffy-család oklevelei. Levéltári közlemények 1923. (1) évf. 348—349 1. 1. sz. jegyzet.) 18. Stephanus Werbőczy: Tripartitum opus iuris consuetudinarii inclyti Regni Hungáriáé. I. 9. 19. IV. Béla 1239. évi oklevelében láttuk, hogy az általa előmozdított szabad jobbágyokat felmentette az adózás alól. 20. Juhász Lajos, A porta története. Századok 1936. évf. 552. 1. Klny. 58. 1. 21. Nyitra vármegye 1640. évi közgy. jkve 951. 1., említi Ethey: 43. 1. 22. „nobiles praediales ecclesiarum... veluti alioquin etiam a contributione liberi ea, ut reliquae nobiles regni, modalitate, insurgent..." 23. 1830. nov. 15-i közgyűlésen szabályozták a passusok (útlevelek) kiadását; ezek azt a célt szolgálták, hogy prediális nemesi voltukat igazolják s így ne legyenek 42