Tanulmányok Tolna megye történetéből 3. (Szekszárd, 1972)

Velics—Kammerer: Velics—Kammerer: Magyarországi török kincstári defterek. Bp., 1886—1890. I., II. Veszprémi Regeszták: Kumorovitz L. Bernát: Veszprémi regeszták 1301—1387. Bp., 1953. Zs. O.: Mályusz Elemér szerk.: Zsigmond-kori Oklevéltár. I. Bp., 1951. II/l. 1956., II/2. 1958. Jegyzetek: 1. TmL. Szekszárd város levéltára. Szekszárdi Nemesi Protocollum. A belső oldalon: „A Nemes Szexárd Mező Városának Nemes Urak Comunitassának Prothocolluma, Melyben Minden Féle be Idéztetett Rossztévőknek nevét tselekedeteikkel a Nemes Tanáts Voxsa szerint érdemlet büntetéseikkel együt summáson Irattatik. Posteritássainknak és az Jo rendnek és az Igazgatásnok fel alittasáro es Helessebben Lelendő fottatasáro Ususa praeviae Comendáltatik és sub Anthéma hagyatik. Készült Nemes Városunk Hadnagyának Nemes és Nemzetes Kapuvári Sámuel Urnák Ideiben. Anno 1796. 19. January". Bent a következő páratlan oldalon találjuk II- Lajos 2. dekrétumának 26-ik articulusát (1518:XXVI. tc-et) a szekszárdi prediálisok szabadságainak biztosításáról ugyancsak az 1796. évi bejegyzés megismétlésével. A következő oldalon azonban már 1805. évi bejegyzés szerepel s látszik, hogy ismeretlen kéz 4 folio lapot közben kivágott. Ettől kezdve — többször éves megszakításokkal ugyan — de általában folyamatosan követik egymást a bejegyzések 1847-ig. 2. ÁUO, VII. 67. v. ö., Szentpétery, Az Árpád-házi királyok okleveleinek kritikai jegyzéke. I. 656. sz. 3. Fraknói XII. sz. oklevél. 4. A fellelhető okleveleket közölte Fraknói Vilmos, A szekszárdi apátság története c. munkájának Függelékében. Feldolgozza még a szekszárdi apátságot a Pannonhalmi Szent Benedek Rend története c. sorozat XII. B. kötetében Sörös Pongrác, Az elenyészett bencés apátságok. Budapest, 1912. 5. „Egyház" alatt itt a különböző egyháznagyokat (érsekek, püspökök), vagy egyházi testületeket (káptalanok, konventek stb.) kell érteni. Ezeknek vannak a középkorban harcos jobbágyai, prediálisai. 6. Bónis: 186. 1. 7. Holub: 5. 1. 8. A szekszárdi apátság 1015-iki (!) adománylevelében: liberi milites. A XIII. században: jobagiones equestres — equestres servientes — liberi jobagiones — nobiles jobagiones (1299). A XIV. századi oklevelekben: jobagiones exercituales vagy exercituantes — prediales seu nobiles ecclesie (1390 táján). Az 1518. évi bácsi országgyűlés XXVI. cikkében: nobiles prediales. (Fraknói: 44. 1. 1. j.) Az egyházi nemesekre vonatkozó irodalomra már a 3., 6., 7., sz. jegyzetekben közölteken kívül lásd Ozorai József: Az egyházi, vagy prediális nemesek és birtokuk. Űj Magyar Sión, 1886. évf. 401, 497, 664, 891. sk. 11. — Az esztergomi érsek prediális nemesei. Magyar Sión I. (1887) évf. 100, 195, 261. sk. 11. — Az egyháznemesi, vagy prediális birtok, u. ott 367, 512 és köv. 11. — Székely Ottokár: Az egyházi nemesség. 28—52. 11. — Ethey Gyula: A verebélyi érseki nemesi szék. — Végül szerzőtől, Die Rechtsstellung der Predialen und Predialanstühle in Ungarn. Festschrift Hans Lentze. Innsbruck, 1969. 95—116. pp. és A bácsai prediális szék a 40