Tanulmányok Tolna megye történetéből 3. (Szekszárd, 1972)

konzílium gyűlt össze a beteg ágyánál. Azonban a tudós professzorok sem tudták eddig a betegség közvetlen okát megállapítani. Az eddig kialakult vélemények szerint a belekbe került influenza bacilusok utat találtak a lépbe és az epehólyagba is, amelyek hirtelen megdagadlak. A betegség nagy fájdalmat és 40 fokos lázat okoz és ezek a léptől és az epehólyagtól <származnak. Csütörtökön délután általános klinikai vizsgálatnak vetették alá a beteg költőt és a további gyógykezelés módját is ennek a vizsgálatnak az eredményétől teszik függővé. Babits Mihályt a felesége ápolja és ismerősei, jóbarátai nagy számban keresik fel betegágyát."'' A következő héten már Babits állapota javulásáról számol be az újság,

5 s azt is megjegyzi, hogy „fia betegágyához Szekszárdról Budapestre utazott Babits édesanyja is", — s valószínűleg ez volt az egyetlen alkalom, hogy Babitsné menyénél vendégeskedett. A legközelebbi hír — három év múltán — még mindig Babits betegségével foglalkozik, s a jól értesültek lelkesedésével írja a névtelen riporter, hogy a Bálint klinikán „forró iszapborogatásokkal, hőlégfürdőkkel és csontigható injekciókkal kezelték a beteg költőt, aki a kúra alatt húsz kilót fogyott"!' Babits felgyógyulása után Szekszárdra utazott, s bár pontos adatunk nincs rá, valószínűleg néhány hétig maradt. Házasságkötése óta tehát ezúttal volt harmadszor Szekszárdon, a kérdés így joggal felmerül, mit csinált, kikkel találkozott? Csak nagyon hiányos választ tudunk adni, az emlékezőkben egyébként is összemosódnak a vele való találkozások, egyetlen emlékké válnak, s az időpontokat is nehéz ma már megállapítani. Tudjuk, hogy Babits szívesen barátkozott volna azokkal, akiket társadalmilag közel érzett magához, s arról is van adatunk, hogy találkozott többekkel, akik azonban csak a különcöt látták benne, vagy éppen idétlen tréfáik céltábláját. Szemtanú vallja, hogy a ,,Muslincák" elnevezésű asztaltársaság, melynek tagjai szívesen szórakoztak azzal, hogy miközben maguk is ittak, leitatták, a gyanútlant — meghívta Babitsot. Babits, bár elég rendszeres borfogyasztó volt,

7 nem volt iszákos, s a kedélyesnek indult borozás végén alaposan elázott, s — állítólag — a vidám asztaltársaság borisszái vitték haza, anyja nagy rémületére.

8 Más tanú arra emlékszik, hogy Babits ..barmoknak, állatoknak" nevezte a ,.Muslincák" tagjait,'

1 s nemcsak őket kerülte el, hanem mindenkit. Még otthon is elzárkózott: a ház udvarán ponyvából sátrat csinált magának, s ott töltötte napját. S a kép előttünk áll: a hazalátogató Babits, ha néha kimozdul is a szülői házból, egyedül járja a szekszárdi utcákat, mint saját versének illusztrációja: Nekem nem volt barátom, tőlem mindenki fut, társaim elkerültek, mint idegen fiút. (Egy szomorú vers) Valóban az volt, Szekszárdon mindenképp, a „magányosság vitéze", pedig milyen hálás volt a jó szóért, rokonlelkek barátságáért! Ezekből az évekből maradt fenn egy másik emlék is: a Babits-szőlőben velük volt dr. Kun Lajos, aki Török Sophieval évődve néhány görög gnómát idézett. Babits felkapta a fejét; görög szó a szekszárdi szőlőkben! Meghatódásra, barátságra éppen elég ok volt.

10 303