Tanulmányok Tolna megye történetéből 3. (Szekszárd, 1972)

Ez már a bukás volt, a Halálfiai mélypontja, s igazán nem kell élénk fantázia ahhoz, hogy elképzeljük, amint Geiger-Hintáss váltókkal manipulál, kölcsönökért kuncsorog, zúgügyvédeskedik Pesten, s közben világmegváltó terveket kohol. 1918-ban halt meg, Budapesten, csalódottan és szegényen s a Tolnavármegye és a Közérdek című hetilap így búcsúztatta: „Geiger Gyula ügyvéd, volt szekszárdi lapszerkesztő, az elmúlt héten meghalt Budapesten. Fényes eszű, kiváló tollú ember volt, aki egy időben nagy szerepet játszott Szekszárd társadalmi életében is. Fiatalabb éveiben vezére ?;oZt az itteni „haladók" táborának, s élénken szerkesztett lapja, a „Szekszárd Vidéke" sok ideig kedves olvasmánya volt a vármegye közönségének. Az elhunyt ügyvéd többször fellépett képviselőjelöltnek is. De nem volt szerencséje, sőt 'talán ennek köszönhette anyagi romlását is. Szekszárdról Budapestre költözött s ott ügyvédeskedve, csendesen most fejezte be fényesnek indult pályáját. Elhunytát nagyszámú rokonság gyászolja, köztük lánya: a kiváló filozófus és írónő Dienesné Geiger Valéria." Geiger Valéria, regénybeli nevén Hintáss Gitta, 1879-ben született Szekszárdon, így négy évvel volt idősebb Babitsnál. A Halálfiai rokonszenves képet rajzol róla, aki „valóságos nyelvtalentum", Svájcba megy öszöndíjjal, s akiről Döme bácsi dörmögve állapítja meg, hogy „egy kerékkel többje van ennek is". Imrus szíve megdobban a gondolatra, hogy „látni fogja Gittát, a felnőtt Gittát és beszél vele irodalomról, mert mi másról beszélne?" Gitta az emancipált nő típusa, aki „már kissé le is nézte a verseket, noha valamikor maga is verselt, vagy ép azért. Gitta már túl volt a költészeten, s felülről tekintett a költőkre, mint a szép lányokra és a szerelmekre. Tudomány! Filozófia! Gitta, ha tőle függ, az irodalomnak csak szerény teret enged ezek mellett, akár a művészetnek." De a filozófiában is külön utakon jár, nem hódol a kor divatjának és „Schopenhauer, Nietzsche már nem is filozófusok" szemében. Babits 1904. augusztus 2-án kelt, Zalai Bélához írt leveléből tudjuk, hogy ebben az időben Geiger Valéria Székszárdon tartózkodott; a levél arra is utal, h°gy.jó viszony volt köztük, amit elősegített, hogy a két család, bár nagyon távolról, rokonságban állt egymással, épp úgy, mint a regényben. „Leánypletykákból is hallottam valamit — írja Babits —, újabbat és legújabbat önről (ti. Zalairól) és másvalakiről — Geiger Valériától (aki most Szekszárdon van s nemsokára talán Debrecenben lesz)." Egy Kosztolányi kézírásával fennmaradt névjegy 1911 őszéről az akkor már Dienes Valéria franciaországi lakcímét őrizte meg.

5 Ugyanis midőn férjhez ment Dienes Pálhoz, a jeles matematikushoz, férje nevét vette fel, s ettől kezdve a szekszárdi újságok is ezen a néven adtak hírt róla. Mert — bármily meglepő is — elismeréssel emlegették a bukott politikus és csődbe ment ügyvéd lányát s szekszárdi diadalként fogadták a Párizsból érkező híreket. Először a Tolnamegyei Közlöny írt sikeréről 1909. május 27-én, s érdemes az egész hírt közölni, mint a lokálpatrióta lelkesedés példáját, nem feledve természetesen, hogy az akkori Szekszárdon aligha akadhatott valaki, aki megértette volna Dienes Valéria munkásságát. „Sokan nem tudják városunk lakosai közül azt, hogy ki az a Dienes Valéria dr., akinek dolgozatát »A logaritmus elágazó helyekről^ Rados Gusztáv mutatta be e hó 18-án a Tudományos Akadémia harmadik osztályának ülésén. A nevezett tudós nem más, mint városunk szülötte, Geiger Valéria, aki, miután városunk polgári leányiskoláját elvégezte, érettségi vizsgát, majd filozófiai doktorátust tett. Később egy igen kiváló matematikushoz, Dienes Pálhoz ment férjhez, akivel most már közel egy éve Párizsban szaktanulmányokat folytat. 294