Tanulmányok Tolna megye történetéből 3. (Szekszárd, 1972)

lehetett átmenetileg az ellenforradalom sikeres, ezért tudták az ellenforradalmárok vezetői a község proletár lakosságát is félrevezetni.

102 A megye keleti részén június utolsó napjaiban viharzott végig az ellenforradalom. Tolnán a június 26-i ülésen Kvanduk Radót találjuk az elnöki székben. A tárgyalás a nemrég elhárított ellenforradalomról folyik. Appelshoffer Ádám javaslatai: Az egyleteket be kell zárni, mert az ellenforradalmi hangulat szításának melegágyai; munkásőrséget kell szervezni; a garnizont megbízhatatlansága miatt ellenőrzés alá kell venni. Szó esett arról, hogy a jegyzők valamelyike besúgó, mert a helyi viszonyokat nem ismerő ellenforraidaimárok biztos helyekre mentek foglyaikat összeszedni.

153 Július 9-én a fehér forradalomból kifolyólag a szekszárdi forradalmi törvényszékhez bevitt öt személy kegyelmi kérvényét tárgyalja a tanács. Javasolják, hogy mentsék fel őket, mert megtévesztés áldozatai lettek. Ugyanakkor egy Szabadi nevű ember ügyét tárgyalják, aki a letartóztatott kommunistákat gúnyolta. Elnézik tettét, ha nyilvánosan bocsánatot kér.

154 Világosan látszik a következetes kommunisták magatartása: levonják a tanulságot az ellenforradalom átmeneti sikeréről — mint Appelshoffer javaslatai igazolják —, tudják, hogy hol kell az ellenséget keresni; tudják, milyen intézkedésekre van szükség. A megtorlásnál mégis bölcs önmérsékletet alkalmaznak és inkább választják a megbocsátás, elnézés útját. Dunaföldváron is végigsöpört az ellenforradalom. Ezt követően a tanács újraválasztása július 6-án történik meg. A megelőző tanács lemondását Aranyos György kormányzótanácsi biztos elfogadta. Ebből mintegy 10 tag foglal helyet az új tanácsban. A direktóriumban két régi tag van: Gurics János és Pabar Frigyes. Ez a tanács már csak árnyéka a harcos dunaföldvári tanácsnak és nemzetőrségnek.

155 Eddig igyekeztünk végigkísérni azokat a belső nehézségeket, melyek a tanácsokon belül keletkeztek, illetve megvoltak. A Tanácsköztársaság időszakának gazdasági, politikai nehézségeit nemcsak magyarázni lehet, hanem teljes egészükben indokolni is. A tanácsok munkájából ezt a tevékenységet, a testületi tevékenységet tettük vizsgálatra. Az itt kimutatott nehézségek olyan alapokra vezethetők vissza, melyekre teljes magyarázatot adhatunk. Abból kell kiindulni, hogy a széles körű választójog megadása, a választások gyors kitűzése haladó, demokratikus intézkedés volt. Egyrészről szavazathoz juttatott olyan tömegeket, melyek eddig ilyennel nem élhettek. Másrészről gyorsan felszámolta a kapitalista rend védelme érdekében működő képviselőtestületeket, formailag a régi közigazgatási rendszert megdöntötte. Ezzel természetszerűleg együtt jártak olyan jelenségek is, amelyek viszszatartó erejűek voltak. Ezzel a kormányzótanács teljesen tisztában volt. Nem ok nélküli, hogy a tanácsok mandátumaikat fél esztendőre kapták. A Tanácsköztársaság vezetői nagyon jól tudták, hogy szükség van erre a tisztulási folyamatra. Mint az említett pálfai példából is láttuk, a megyei intéző bizottság előtt is az a cél lebegett, hogy a tanácsok munkájába mennél szélesebb réteget kapcsoljanak be. Erre szükség is volt. A tanácsok sorra alakították meg a termelési, szociális, művelődési kérdések megoldására bizottságaikat, és ezek mind eredményesen dolgoztak. Még azok a személyek is, akik anyagi érdekeik védelmében nem támogatták a városi lakosság nyomorának enyhítésére irányuló tevékenységet, ezekben a kulturális, szociális munkában részt vett#k. Ez a Janus-arc kettősséget teremtett 17 Tanulmányok Tolna megye történetéből 257